A kísérlet alapgondolata az, hogy ha a tudósok előre tudják jelezni azokat a légköri területeket, ahol kondenzcsíkok alakulhatnak ki, a repülőgépek elkerülhetik azokat.

A Google műholdas képeket és repülési adatokat fog felhasználni annak megállapítására, hogy a repülőgépek korábban hol hagytak kondenzcsíkokat.

Ezt követően az adatokat az időjárási mintázatokkal kombinálják, hogy előre jelezzék, hol alakulhatnak ki új kondenzcsíkok.

Az információkat továbbítják a NATS-nek, ahol a légiforgalmi irányítók utasíthatják a pilótákat, hogy kerüljék el ezeket a területeket.

Ahelyett, hogy drasztikusan megváltoztatnák a repülési útvonalat, a kísérlet során többnyire a repülőgép magasságát fogják megváltoztatni körülbelül 2 000 lábnyival.

Ez már most is rutinszerűen történik a turbulencia és a rossz időjárás elkerülése érdekében, így az utasok valószínűleg nem veszik észre.

Ian Jopson, a NATS fenntarthatósági igazgatója szerint „az észak-atlanti légtérben működő üzemeltetők számára gyakorlatilag minden a szokásos módon fog zajlani, a meglévő eljárások alkalmazásával”.

A tesztelésre a 2026–27-es és a 2027–28-as tél folyamán, a légforgalom csökkenése miatt kiválasztott esti és éjszakai időpontokban kerül sor.

A próbaidőszakok alatt várhatóan körülbelül 10 000 járat halad át a légtéren, bár ezeknek csak egy kis hányadának kell majd kifejezetten a kondenzcsíkok elkerülése érdekében magasságot váltania.

A Közlekedési Minisztérium 2,65 millió fonttal támogatja a programot, míg a Google 1,4 millió fonttal járul hozzá mesterséges intelligencia kutatás, mérnöki munka és számítástechnikai infrastruktúra formájában.

Keir Mather légiközlekedési miniszter elmondta, hogy a projekt keretében „kis mértékű módosításokat” tesztelnek az Atlanti-óceán feletti repülési útvonalakon, amelyek hozzájárulhatnak a repülés környezetkímélőbbé tételéhez.

„Ez világszerte az első ilyen kezdeményezés, és a brit találékonyság mutatja az utat” – mondta.