Tinédzserként szinte képtelenség volt hova tenni, hogy az eddigi példakép anya és apa bizony korán sem tökéletes, hogy „életünk szerelme” elhagyott bennünket, hogy vajon miért is csúfolnak nap mint nap az osztálytársak. Ezek talán a leggyakoribb és legáltalánosabb pszichés terhek, amikkel találkozhattunk boldog(?) tizenévesként. Többnyire ezen traumák feldolgozása hosszú időt vesz igénybe, ennek ellenére a felnőttek azt gondolják, hogy ezek annyira pitiáner dolgok, hogy nem is nagyon érdemes foglalkozni velük. Pedig a tiniknek is vannak érzéseik, és előnyös lenne, ha ezek okait is megvizsgálnák.

A lelki egészség fejlesztésével kapcsolatos ismeretterjesztést tűzte ki célul a Pszichodiák Alapítvány, amely nonprofit szervezet évenkénti rendezvényén nyújt betekintést a főbb lélektani ismeretekbe, módszerekbe. Ez a Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai Napok, mely az elmúlt 23 év alatt szakmailag is meghatározó pszichológiai fesztivállá nőtte ki magát. A rendezvény helyszíne idén is az angyalföldi József Attila Művelődési Központ volt.

A szervezők április első hétvégéjén, három napon át várták az érdeklődőket az előadásokkal, gyakorlati foglalkozásokkal, kulturális és szabadidős programokkal tarkított, fesztiválhangulatú rendezvényre.

Az eseményen olyan nagy nevek szerepeltek, mint Dr. Hevesi Krisztina, Vekerdy Tamás, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Limpár Imre, Pál Feri vagy Dr. Almási Kitti. A témák között teret kapott a párkapcsolat, az önismeret, a boldogság, de a halál is:

Limpár Imre a tt-k poklairól mesélt. Azaz a transzgenerációs, vagyis a generációkon átívelő hatások meghatározó szerepéről szólt. Miért nem vagyunk sikeresek? Kinek a szülei adták tovább anno a következőket? A siker csak rajtunk múlik, az csak fejben dől el. A legtöbben ilyen téglákat cipelünk, amik olyan szólás-mondások, melyek egyetlen mondatba sűrítenek egy-egy “életigazságot”. Ezek aztán egész életutunkat határozzák meg. Az előadás során Limpár Imre a tt-k alapműködését mutatta be, hogy ki-ki eljusson saját korlátai felismeréséhez, mert járt utat járatlanért igenis érdemes adni!

Farkas Vera az agilis módszertanról és annak térnyeréséről beszélt. Kiemelte az emberi tényezőt, a személyiségtényezőket, a csapatdinamikát, és a szervezeti kultúrát is – melyek pszichológiai szempontból nagy szerepet kapnak a módszertan sikerében.

Pál Feri humoros és bölcsességekkel tarkított előadásában olyan történeteket mesélt, amikor a természetes emberi kapcsolatainkban és a segítő viszonyainkban olyan pillanatokkal és helyzetekkel találkozunk, amikor nem a szavak teremtik meg a továbblépés, fejlődés vagy a stabilizálódás feltételeit.

Dr. Almási Kitti a minket irányító hiedelmekről mesélt, az előadás célja az volt, hogy néhány beégett mondat áttekintésével kedvet kapjunk a minket irányító szabályok megismeréséhez és felülvizsgálatához.

Az előadások és műhelyek mellett kultúrprogramok is színesítettek a háromnapos pszichológiai napokat, az érdeklődők egyebek mellett SlamPoetry-vel vagy rúdtáncbemutatóval is találkozhattak.

Az esemény központi témája egyébként a „csend:élet” volt, melyhez az angyalföldi művház kitűnő választás volt. A hétvége alatt a takaros házak és tulipános kertek mellett sétálgatva akarva-akaratlanul is a saját sorsukat megérteni szándékozó fiatalok eszmecseréit lehetett hallgatni. Lehet tehát fiatalként kulturáltan olyan dolgokról is beszélgetni péntek este, amelyek felismerésére sokaknak egy egész élet is kevés. Ehhez kell egy kis csend. És aztán végül így lesz élet az élet.