A demonstráció – amelyet V mint Vas Mozgalom szervezett a megyeszékhelyen – este 6 órára lett hirdetve. Ám már 5 óra körül nagyobb volt a sürgés-forgás a városháza előtt. A magánemberek és civil ruhás rend/őrök között szerelgető, munkálkodó emberek is megjelentek. Úgy látszott: folyamatban a technikai készülődés, előkerülnek a hangszórók a mikrofonok… Aztán kiderült, hogy jóval többről van szó…

Aztán a kis csoportok beszélgettek, majd egyre többen érkeztek, miközben a zene szólt…(Nem tetszik a rendszer c. opus). 6 órára már közel 400-450 ember jött össze.

Aztán kezdés. Horváth Zsolt szervező elmondta, hogy ő is – mint az itt lévők- „kisemberként”, dolgozik, hétköznapi gondjai vannak. Nem pártot/pártokat, eszméket képvisel, értelmes, emberhez méltó párbeszédet szeretne – mint a tüntetők mindannyian. a köznép és a vezetők között. Kitért az országos létének jelenlegi ellentmondásaira, (főleg a városban kialakult helyzetre), miközben a tömeg már skandálta: Orbán takarodj!

A második felszólaló, Brunerszky Lászó. Ő is a kisemberek mellett foglalt állást, s az ellentmondások úgy próbálta illusztrálni, hogy „minimálbér kellene a politikusoknak”. Nyilván nem szó szerint értette, (hiszen a társadalmi ténykedés tudással, felelősséggel jár, azt pedig meg kell fizetni), hanem úgy, hogy akkor jobban megértenék a kisemberek gondjait, problémáit, nehéz életét. A stadionok építését is felvetette, amire a résztvevők hangos füttyszóval válaszoltak.

A következő felszólaló Janovicz Judit /tanárnő/ volt. Véleménye szerint párbeszéd és kompromisszum kell. Ez most nincs meg, mert a kormányt nem érdekli, mit mondanak az emberek. Egyszerű, kockafejű embereket akarnak nevelni, nem önálló, gondolkodó, kreatív személyiségeket. Alattvalókat akarnak, nem hagyjuk – mondta, s ismételte többször is vele a tömeg!

[quote_box_left]Sötétedett… Téli, hideg este volt elvégre! A városháza is sötétben „adta a helyet”. Még a közvilágítással is gond történt –véltük hirtelen. Hiszen a térkőbe süllyesztett „lámpák” sem égtek. Két reflektort bekapcsoltak, de aztán kialudtak azok is egy pillanatra… A mi történt? –kérdésre a rendezvény egyik technikai munkatársa az felelte: valaki kihúzta az aggregátorunk vezetékét! Akkor derült ki, hogy a hangszórótól, mikrofontól kezdve – az aggregátorról nem is szólva! – mindent a demonstráló civil csoport szervezői hoztak: az önkormányzat sem a wifit, sem más eszközt, sőt még ÁRAMOT sem biztosított számukra! Aztán már váltakozva őrizték az „áramforrást”…[/quote_box_left]

Amikor visszatért a „fény” (és a hang), Kaisinger András gimnazista lépett mikrofonhoz. A civilek és a politizáló fiatalok ellenzéki összefogásában látta a lehetőséget a párbeszédre, az egysége erőre. Kiemelte továbbá, hogy több, mint 3 millió ember él a létminimum alatt Magyarországon!

Majd Kupi Györgyi újságíró a közgyűlések közvetítésének letiltása ellen emelt szót, és a média egészének szabadságát védte. Kiállt a tisztességes, demokrata sajtó mellett. Hangoztatta: lehet bármilyen oldali a sajtó, kivéve, ha az közszolgálati! Vissza kell hozni a közgyűlések tévéközvetítését, ehhez joguk van az embereknek. –mondotta. És ezt ismételte is vissza a tömeg: Kérjük vissza tévénket!- Kérjük vissza a tévénket! – hangzott.

Az utolsó szónok, Horváth Zsolt volt. A harag kovácsolta össze a tüntetőket – mondta egyebek közt. Nem adják fel és nem fognak hazamenni lehajtott fejjel! /Egyre hangosabbak voltak a bekiáltások, a kemény szavak/.

Talán a hangnem, talán az egyre hidegebb idő hozta elő ismét –befejezésképpen—az eredeti célt: a párbeszéd szándékát, az összetartozást, és az összefogást. ÉLŐLÁNCOT AKOTTAK…

És hosszú a lánc – kéz a kézben – átéri az egész Fő teret!

N.I.

Percről percre… 2014. október 17-én:

GALÉRIA: