- Ez a valaha hozott legjobb döntésem.
- Szabadnak érzem magam, ez a melltartó nélküliség tényleg nagyszerű.
- Mindjárt posztolom Facebookon, hogy mennyire csodálatos érzés.
- Várjunk csak…. a főnököm is ismerősöm, inkább mégse kellene.
- Basszus, most futhatok a busz után. Aucs, aucs, aucs. Ez fáj.
- Eléggé nehéz úgy futni, hogy ne mozgassam a felsőtestemet.
- Hideg van. Meg tudod mondani a mellbimbóimból?
- Inkább nyáron kellett volna így elindulnom.
- Igen, minden bizonnyal átlátszanak a blúzomon.
- Lefogadom, hogy ilyen alkalmakra találták fel a mellbimbótapaszt.
- A buszsofőr nem igazán tudta tartani a szemkontaktust.
- Inkább ma összekulcsolt karokkal közlekedem, és ha összefutok valakivel, csak biccentek.
- Nem érdekel, mindenkinek van mellbimbója, a nagymamádnak is. BARÁTKOZZ MEG VELE!
- Amúgy ez elég kényelmes. Csak nem kellene ennyire ráparáznom.
- Mindjárt felrakok magamról egy képet Instagramra. Lehet anyukámnak nem fog tetszeni.
- Várjunk, mi lesz, hogyha elkezdenek megereszkedni?
- Tök mindegy. A lógó mell sem a világ vége. KIT ÉRDEKEL!
- Azta, a melltartó nélküli ölelés elég furcsa.
- Most ő tényleg meg akart ölelni, vagy csak a melleimet akarta érezni?
- Nem bírom abbahagyni a melleim bámulását. Figyelemelterelőek.
- És még markolászom is őket. Olyanok, mintha testre erősített stresszlabdák lennének.
- A fiúknak miért nem kell sose melltartót hordaniuk? Ez elég igazságtalannak tűnik nekem.
- Basszus, valaki pont most könyökölt bele a mellembe.
- Oh, most meg mi a fenéért kell esnie?
- És miért pont a mai napot választottam arra, hogy fehér felsőt viseljek?
- Ideje felvenni a zakómat.
- Igen, túléltem ezt a melltartó nélküli napot.
- Oké, azért egy kicsit szomorú vagyok. Az a felszabadító érzés, amikor hazaérve leveszed a melltartót, valahogy megéri az egész napos szenvedést.
- Talán holnap se veszek melltartót.
- De mi lesz, ha megint esik? Felveszek egy sportmelltartót.
