Ahhoz, hogy gyorsabban és mélyebbre jussunk, fejlődésre van szükség a fúrási technológiák terén.

A vállalatok olyan fúróberendezéseket fejlesztenek, amelyek magas hőmérsékleten is stabilabban viselkednek a kemény kőzetek áttörésekor.

Egyes cégek akár a hagyományos fúrók használata nélkül is megpróbálják áttörni a kőzetet.

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) gyökereiből kinőtt Quaise nevű vállalat a milliméteres hullámú fúrásnak nevezett technológiát alkalmazza. A frekvencia hasonló a mikrohullámokéhoz.

A Quaise alkalmazása abból áll, hogy „a mikrohullámú milliméteres hullámtartományba tartozó elektromágneses hullámokat küldünk ki, amelyek lényegében megolvasztják és elpárologtatják a kőzetet” – magyarázza Harry Kelso, a Quaise kommunikációs vezetője.

A hagyományos geotermikus energia a Föld felszínén található forrópontok köré koncentrálódik, ahol a nagyon forró kőzetekhez könnyen hozzá lehet férni.

„A milliméteres hullámú fúrás valóban lehetővé teszi, hogy a világ szinte bárhol hozzáférjünk a rendkívül forró geotermikus energiához” – mondja Kelso.

Bár a Quaise az Oregonban fejlesztett projekt helyszínén némi hagyományos fúrást is tervez, Kelso szerint a hagyományos fúrófejek gyorsabban tönkremennek, ha nagyon kemény kőzetbe ütköznek.

A fúrófejek cseréje megnöveli a fúrás költségeit és időigényét.

A Quaise esetében – mondja Kelso – „a milliméteres hullámú fúrás valóban megváltoztatja ezt a helyzetet, mert nem használunk fizikai fúrófejet.”

Más vállalatok is fejlett fúrási technológiákon dolgoznak, például olyan lövedékeken, amelyek a hangsebességnél többszörösen gyorsabban mozognak.

A folyamat másik kulcsfontosságú erőforrása a víz. Bár egyes új generációs geotermikus technológiák vízszennyezés vagy túlzott vízfogyasztás kockázatát hordozzák, gondos tervezéssel elkerülhető ez a probléma.

Kezdetben a Quaise rendszeréhez nagy mennyiségű vízre van szükség, de Kelso szerint, miután a víz bekerült a rendszerbe, folyamatosan kering a rendkívül forró kőzetek felett.

„Lényegében csak újra és újra újrahasznosítjuk a vizet” – mondja.

A Quaise továbbra is forrásokat gyűjt azzal a céllal, hogy oregoni projektje 2030-ra működésbe lépjen.

A geotermikus rendszerek korábbi verzióihoz hasonlóan ez is egy drága projekt, amelynek beindítása jelentős költségekkel jár.

„A gazdasági szempontok némileg kihívást jelentenek” – ismeri el Kelso. „A geotermikus energia ma még mindig drágább, mert a kútból nem nyerünk annyi energiát, amennyit akkor kapnánk, ha azt fosszilis tüzelőanyag kitermelésére használnánk.”

A Quaise azonban abban reménykedik, hogy a 300 °C és 500 °C közötti nagyon magas hőmérsékletek megcélzásával javulni fog a gazdaságosság.

Bár a hőmérsékleti tartomány felső határa ambiciózus cél, ebben az esetben igaz az a mondás, hogy „minél forróbb, annál jobb”.

„Ez lehetővé teszi, hogy kútanként tízszer több energiát nyerjünk a geotermikus energiaforrásokból, ami megváltoztatja a geotermikus energia gazdaságosságát és energia-potenciálját” – állítja Kelso.