Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ferenc!
Figyelmesen tanulmányoztam az MSZP elnökének és nekem címzett leveled, melyet a Gaudi-Nagy-féle szégyenletes akció másnapján intéztél hozzánk. Leveledben amellett érvelsz, hogy az egy héttel ezelőtt történtekkel a Jobbik átlépett egy határt, innentől fogva nincs mit vitatkozni velük. Ugyanezeket az érveket tegnap a DK alelnöke is megfogalmazta egy cikkben.
A helyzet az, hogy ha átlépett egy határt, ha nem, a Jobbik semmilyen újdonsággal nem szolgált ezzel a szégyenletes eseménnyel. Az általad is említettek mellett példák sokaságát lehet felidézni azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik milyen vállalhatatlanul szélsőséges párt. Nekem valóban nem kell őket bemutatnod, bizonyára arra is emlékszel, hogy a kampány során – különösen annak utolsó heteiben – lényegében az Együtt-PM volt az összefogás egyetlen pártja, amely a Jobbik jelentette veszélyre figyelmeztetett, ellene aktívan kampányolt.
Tegyük világossá: a Jobbik elutasításában nincs közöttünk különbség, tehát a célokban egyetértünk, vitánk az eszközök kapcsán van. A cél nyilvánvalóan az, hogy a szélsőséges Jobbik gyengüljön, a demokratikus közösség pedig erősödjön. Ezt kell elérnünk ahhoz, hogy amikor a Fidesz kormány összeomlik, ne legyen kétséges: a megújult demokratikus oldal lép a helyére, nem pedig az Orbánnál is szélsőségesebb Vona Gábor.
Az eszközöket illetően azonban másként látjuk a helyzetet. Elgondolkodhatunk azon, hogy milyen jó lett volna a Fidesszel közös bojkott, de nem így történt, ezen már kár volna merengeni. A Jobbik köré soha nem épült karantén, mert szavazóira ideológiai alapon a Fidesz is számított, de karantént a magát szintén protesztpártként definiáló LMP sem épített.
Már csak azért is kár volna, mert szemben azzal, amit némely publicisztika makacsul hangoztat, a bojkott politikája a világban is átalakulóban van. Az előszeretettel hivatkozott francia példa, mint azt bizonyára Te is tudod, sántít. A bojkott Jean Marie Le Pen pártjára vonatkozott az ezredfordulón, de már nem vonatkozik lányára. Bizonyára olvastad, hogy Martin Schulz kétszer is kihívta vitára, és másodjára már nem tért ki a vita elől Marine Le Pen. Az ezredforduló óta a helyzet megváltozott, ahogyan megváltoztak, azaz valamelyest konszolidálódtak a szélsőséges pártok is. Magyarországon a Political Capital már évek óta, de például Heller Ágnes éppen a legutóbbi interjújában szorgalmaz attitűd-váltást, azaz nyílt vitát a Jobbikkal szemben.
Bizonyára azt Te sem vitatod, hogy a kutyasimogató Vonával kampányoló és szelíd arcát mutató Jobbik báránybőrbe bújt farkasként álcázza magát. A vita célja éppen az, hogy ezt az álcát megmutassuk, a leplet lerántsuk. A nyilvános vita természetesen épp úgy nem jelent egy platformot, összeborulást, mint ahogy az elmúlt négy évben gondolom számodra sem jelentett problémát a parlamentben, hogy a Jobbikkal számtalan esetben azonos módon szavaztál egy-egy Fidesz előterjesztés ellen.
Örülök, hogy ezt a megközelítést a többi demokratikus ellenzéki párt is osztja, azt viszont fájlalom, hogy a vita elutasításában a Demokratikus Koalíció a Fideszhez csatlakozik. A demokratikus politikai közösség erősödését az szolgálta volna, ha a DK is részt vesz a többpárti vitán, nem pedig az, hogy távol tartja magát attól. A vitától való averziód, erkölcsi fenntartásaid tiszteletben tartva sajnálattal veszem tudomásul ezt az álláspontot.
Budapest, 2014. május 16.
Baráti üdvözlettel,
Bajnai Gordon
