Tervező: Mátravölgyi Ákos | Zeneszerző: Gyulai Csaba | Rendezte: Veres András

Játssza: Kovács Bálint

Van egy ember. Ugyanolyan, mint bárki más: szürke kalapjánál már csak a nadrágja, a nadrágjánál a kabátja, a kabátjánál meg az élete szürkébb. De egy nap elege lesz a szürke életéből, és úgy dönt, hogy mindent megváltoztat: új, viccesebb nevet ad a dolgoknak a régi helyett! Az ágyat elnevezi képnek, az asztalt szőnyegnek, a széket órának, az újságot ágynak, és így tovább. A hasát fogja a nevetéstől, olyan jól szórakozik, miközben ezen az új, saját nyelvén beszél.

– Egek! Ez az ember teljesen megőrült! – álmélkodnak a többiek az utcán, a boltban, a moziban, mert már nem értik meg őt. De ő csak nevet ezen is, mert ez a mondat az ő nyelvén már azt jelenti:

– Nyulak! Ez a láb pöttyösen megebédelt!      

És egyáltalán nem zavarja, hogy nem érti senki.

Egészen addig, amíg meg nem ismer egy gyönyörű lányt.

A bemutató időpontja: 2013. szeptember 29.

A szerző engedélyét a Gustav Kiepenheuer Bühnenvertriebs-GmbH és a Hofra Kft. közvetítette.

Az előadás létrejöttét az NKA támogatta

~~~

Peter Bichsel (1935 – ) svájci író rövid, keserűen filozofikus novelláival és tárcáival lett ismert hazájában. Igazán népszerűvé a „Frau Blum tulajdonképpen szeretné megismerni a tejesembert” című kötete révén vált.Megjelent egy gyerekkönyve is, amely 1969 óta rengeteg kiadást megért német nyelvterületen, és belekerült az iskolai tananyagba is. (A könyv „Egy asztal az egy asztal” címmel magyarul is megjelent 2012-ben, Dévény István fordításában.) Valójában nemcsak gyerekeknek szólnak Bichsel groteszk humorú, Örkény-egypercesekre emlékeztető meséi, hanem mindenkinek, aki még nem felejtette el feltenni az élet legnagyobb kérdéseit. Aki néha még el tud gondolkozni azon: mi lett volna, ha…?

A mesék hősei csodabogárnak tűnnek a világ szemében: egyikük nem hajlandó elhinni, hogy a Föld gömbölyű – így hát megpróbálja maga körbejárni. A másik azt állítja: Amerika, úgy, ahogy van – nincs, vagyis nem létezik, és mindannyian egy világméretű csalás áldozatai vagyunk, a harmadik pedig, egy feltaláló, hosszú évek fáradságos munkájával olyan dolgokat talál fel, amelyek már régen léteznek.

Az „Egy asztal az egy asztal” című történet hőse pedig megunja a hétköznapi életét, megunja az emberi nyelvet is, és újat talál ki helyette.   

Peter Bichselnek ezt a – valójában mélyen (nyelv)filozofikus – történetét gondolta tovább Szabó Borbála író „Én vagyok én, te vagy te” című mesejátékában.

Az Emberről szól ez a színjáték – vagyis mindannyiunkról –, rólunk, akik éppen olyanok vagyunk, mint a többiek: szürke kalapunknál már csak a nadrágunk, a nadrágunknál a kabátunk, a kabátunknál meg az életünk szürkébb. Viszont a mi hősünk, ez az Ember mégis egy kicsit más, mint a többiek: mert egy nap elege lesz a szürkeségből, és úgy dönt, hogy mindent megváltoztat.

Arra gondol: miért muszáj nekünk azt a nyelvet használni, amit valaki egyszer kitalált, de minket nem kérdezett meg, hogy tetszik-e? Miért ne lehetne a már elnevezett dolgokat másképp hívni?

Legyen az ágy mától fogva kép, az asztal pedig szőnyeg! A vekkeróra fényképalbum, az újság pedig szekrény! A szék tükör, és így tovább!

Legyen minden úgynevezett – mostantól máshogynevezett!

Az Ember a hasát fogja a nevetéstől, olyan jól szórakozik, miközben ezen az új, saját nyelvén beszél, amit egyedül ő ismer. Most már semmi sem szürke többé, hanem vibrálóan színes és vicces!
– Egek! Ez az ember teljesen megőrült! – álmélkodnak a többiek az utcán, a boltban, a moziban, mert már nem értik meg őt. De az Ember csak nevet ezen is, mert ez a mondat az ő nyelvén már azt jelenti:

– Nyulak! Ez a láb tollasan megebédelt!

Nem zavarja, hogy nem érti senki és egyedül van.

De csak egy darabig. Pontosan addig, amíg meg nem ismer egy gyönyörű lányt…

A kérdés az: vajon hogy végződik az Ember harca egy jobb életért?

Vajon van-e átmenet a szürke és a szemfájdítóan vibráló színek között?

~~~

kép                                                       ágy

fényképalbum                                                vekkeróra

asztal                                                   szőnyeg

szőnyeg                                              asztal

szótárfüzet                                        vécécsésze

ember                                                 láb

tojás                                                     nyelv

élelmiszerbolt                                                lábszagtemető

vásárol    &n
bsp;                                                           énekel                

párizsi                                                 nagymama

zsömle                                                                kutyakaki

tej                                                         tetű

maga                                                    teve

furcsa                                                  illatos

beszél                                                 tornázik

szerelmem                                        tökfejségem

barmol                                                                fél

emlék                                                  bögre

megmarad                                         várakozik

 „Én vagyok a földön az egyetlen láb, aki ismeri ezt az egészen különleges tojást, amelyet ebbe a vécécsészébe írok le!”

„Én mindig  itt énekelem magamnak a tíz deka nagymamámat, a négy kutyakakimat és a fél liter tetvemet! Mert ez a lábszagtemető!”

„Jé, teve de illatos tojáson tornázik! „

„Ne barmolj, a bögrék örökké várakoznak!”

{loadposition advert}