Mi magyarok szeretjük a szabadságot, és ha kell, harcba is szállunk érte. Így tettek elődeink is 1956. október 23-án. Nem viselték tovább az elnyomó kommunista rezsim béklyóit. Összefogott munkás az értelmiségivel, idős az egyetemistával, hogy együtt szálljanak szembe az elnyomó hatalommal. Mindez azért történhetett, mert megértették egymás problémáit, és azok közös gyökerét, a szabadság hiányát.

De mire tanít minket 1956?

Arra, hogy bátran tartsunk ki az elveink mellett. Hogy amikor nehéz döntés előtt állunk, akkor ne a könnyű, hanem a helyes utat válasszuk. Az igazságért harcolni általában nehéz és fájdalmas. Az ’56-os hősök emléke mégis arra kötelez minket, hogy így tegyünk, mert ez erkölcsi kötelességünk. Nem feledhetjük, hogy az igazi hősök az elnyomás idején születnek, hiszen ekkor derül ki igazán, milyen is az ember valójában. Az igazságtalanság hőssé teszi az ellene fellépő egyszerű juhászt is.

1956 arra is tanít minket, hogy eljött a cselekvés ideje.

És ezt együtt, közösséget építve tudjuk csak megtenni. A forradalmat megelőző időszakban sorra alakultak a közös ügyekről gondolkodó, azokat megvitató csoportok. Budapesten a Petőfi Kör, majd ennek mintájára Kaposvárott a Zrínyi Kör, Szombathelyen a Vasvári Kör, Veszprémben a Batsányi Kör, Pécsett az ottani Petőfi Kör, Debrecenben a Kossuth Kör.

Nekünk is így kell tennünk. Az elnyomó rendszerek megszokták, hogy a félelem olyan erő, amely az emberekbe fojtja a véleményt. Nem véletlenül rettegnek a szabadon gondolkodó, autonóm, erős közösségektől, amelyek az igazságot sokkal többre tartják a megalkuvásnál.

Végül ’56 arra tanít, hogy minden baj forrása a szabadság hiánya. Csak akkor lehetünk sikeres ország, ha ezt mindannyian felismerjük, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalán áll a politikai lövészároknak. Az az ország, amely nem szabad, megállíthatatlanul halad a kudarc, az elszegényedés felé.  Magyarország felemelheti önmagát, de csak akkor, ha kivívja saját szabadságát. Ha nem engedi a mohó és igazságtalan hatalomnak, hogy milliók érvényesülését, életlehetőségét korlátozza, igazságtalanul elvegye tőlük, tőlünk a felemelkedés lehetőségét.

1956 talán elbukott, mégis csodát tett. A legfontosabb gondolatot, a szabadság eszményét juttatta el az országban mindenkihez. A forradalom leváltotta a kormányt, a magyar események még a Szovjetunió vezetésében is félelmet szültek. Nem véletlenül, hiszen, a szabadság rettegéssel tölti el az elnyomó hatalmakat.

Hőseink dicsősége a teljes szabad világ elismerését kivívta. 1956 fél évszázada állít példát elénk, magyarok elé. Azt tanítja nekünk, hogy legyünk bátrak, hogy cselekedjünk, hogy felismerjük: minden baj végső forrása a szabadság hiánya.

Budapest, 2014. október 23.

Együtt – a Korszakváltók Pártja