Búcsúzó

0

Ha majd, nem leszek egyszer már veletek,
Emlékem akkor is őrizze szívetek.
Mint kisgyermek anyja hívó szavát,
Ki korán ment el, kinek emléke fáj.
Ha majd nem leszek, emlékezzetek a szóra,
Ha nem leszek majd hatot üt az óra.
Ne kiáltsatok utánam hiába, visszatértem,-
Miből lett éltem?-, a föld porába.
Hamuból lettem, hát hamuvá válok.
Porból lettem, porrá válok.
Hűs föld agyagjába néha megpihenni vágyok,
Ahol majd egyedül, szerelmem nélkül hálok.
Ha majd nem leszek egyszer már veletek,
Emlékem akkor is őrizze szívetek.
Ne legyen szemetek kisírva,
OTT EGY JOBB ÉLET VAN NEKEM MEGÍRVA!