2015. március 19-én, csak egyetlen alkalommal 19.30-kor az AGORA–Savaria Filmszínház műsorán!

Francia–olasz–brazil dokumentumfilm, 110 perc, 2014

Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado filmje

Oscar-díj (2015) – Legjobb dokumentumfilm jelölés

A vetítés Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/1543569419238556/

A vetítésre jegyek az alábbi oldalon foglalhatók: http://jegyfoglalas.savariamozi.hu/?jr&id=4984

A filmről:

Az elmúlt negyven év során a fotográfus Sebastiao Salgado a folyton változó emberiség nyomdokain haladva utazta át a kontinenseket. Tanúja volt a közelmúlt fontosabb történelmi eseményeinek, nemzetközi konfliktusokkal, éhínséggel, elvándorlásokkal találkozott. Most érintetlen területek, vadon élő növények és állatok, grandiózus tájak felfedezésére indul: egy olyan hatalmas fotográfiai projektbe vág, amellyel egyben tiszteleg is földbolygó szépsége előtt. Sebastiao Salgado életét és munkásságát az őt utolsó útjain kísérő fia Juliano, Wim Wenders és a fotós maga tárja fel előttünk.

Sebastiao Salgadoról:

Sebastiao Salgado a világ egyik legismertebb és legelismertebb fotóriportere, sajtó-fotósa. Neki köszönhető, hogy a valóságról, a politikai és társadalmi realitásról alkotott képünk közelíteni kezdett az igazihoz.

1944-ben hatodikként, a nyolcgyermekes család egyetlen fiúgyermekeként született a brazíliai Minas Gerais tartomány Aimorés nevű városában. Közgazdasági tanulmányait 1964 és 1967 között Brazíliában végezte, majd 1968-ban párhuzamosan diplomázott a São Paulo Egyetemen és az amerikai Vanderbilt Egyetemen. 1971-ben fejezte be Ph.D. disszertációját Párizsban, és a Nemzetközi Kávészervezet közgazdászaként dolgozott 1973-ig. Miután egy 1973-as afrikai úton kölcsönkérte felesége, Lélia, fényképezőgépét, úgy döntött, a fényképészetre cseréli a közgazdász pályát. 1974 és 75 között a Sygma fotóügynökségnél, majd 1975 és 1979 között a Gamma ügynökségnél dolgozott. Ezután beválasztották a Magnum Photos nemzetközi szövetségbe, ahol 1979-től 1994-ig dolgozott. Párizsban él, és onnan utazta be a világot,  tudósított az angolai és spanyol-szaharai háborúkról, az entebbe-i izraeli túszejtésről, majd később mélyebb dokumentarista jellegű fényképészeti projektekbe kezdett.
1977 és 1984 között hét éven keresztül vándorolt szülőhelyén, Latin-Amerikában, távoli hegyi falvakat is bejárva, hogy az így készített képeket 1986-ban Other Americas (Más Amerikák) címmel kiadja. A könyvben mexikói és brazil indiánok kultúráját, és az európai kultúrával szembeni ellenállásukat mutatja be. Az 1980-as évek közepén közel másfél évig az Orvosok határok nélkül nevű szervezetnek dolgozott az aszály sújtotta afrikai Száhel régióban, amiről szintén 1986-ban adott ki könyvet Sahel: L’Homme en Détresse (Száhel: Emberek ínségben). A könyv bemutatja, ahogy az emberek a rettenetes nyomorban is kitartanak, és megőrzik méltóságukat. 1986 és 1992 között 26 országot járt be, hogy elkészítse nagyszabású, 1993-ban kiállított Workers (Munkások) című dokumentumfotó-sorozatát a kétkezi munkások életéről és munkakörülményeiről. Az 1997-ben elkészült, a brazil őslakosok földük visszaszerzéséért vívott harcát bemutató Terra: Struggle of the Landless (Terra: A földnélküliek szenvedése) projekt után Salgado 2000-ben mutatta be a Migrations and The Children (Migráció és a gyermekek) című sorozatát, amit 41 országot bejárva készített a menekültek szenvedéseiről.

Sebastião Salgado, a társadalmi felelősséget felébresztő fényképeiért világszerte elismert művész, közel minden fényképészettel kapcsolatos díjat megkapott már. 1994-ben Amazonas Images néven saját sajtóügynökséget alapított. Párizsban él két fiával és feleségével, Lélia Wanick Salgadóval, aki egyben munkatárása és a legtöbb könyvének tervezője is.

Wim Wendersről, a film rendezőjéről:

Német filmrendező, forgatókönyvíró, a nyugatnémet újhullám második generációjának tagja.

Fiatalon bejárta az akkori NSZK-t és annak felsőoktatási intézményeit is: orvosi, filozófiai tanulmányokat folytatott 1963 és 1965 közöttMünchenben, Freiburgban és szülővárosában. 1966-ban Párizsban festészetet tanult. 1967-ben visszatért Düsseldorfba, ahol 1970-ig elvégezte a Televízió és Film Főiskolát, mellette több lapba is írt, így a FilmKritik és a Süddeutsche Zeitung című napilapban is jelentek meg filmes beszámolói, kritikái. Saját céget alapított 1975-ben Wim Wenders Filmproduktion, később Road Movie Film néven. Második filmjével, a Magyarországon is bemutatott Skarlát Betűvel akkorát bukott, hogy elhatározta: a jövőben csak olyan filmet hajlandó készíteni, amiben telefonpózna, országút és televízió is látható. Nemzetközi áttörést A piszkos ügy című filmjével ért el (1982). 1998-ban megkapta első Oscar-díj jelölését a Buena Vista Social Club könnyűzenei együttesről készített dokumentumfilmjéért.

1988 óta az Európai Filmakadémia főtitkára.