hirdetés

FRIDA MAYER (Köz-Hír)

Én inkább, most magánemberként, saját tapasztalatokból kiindulva mondok véleményt.

Nagyon sajnálom a polgárháborús területről elvándorló, hazájukat, otthonukat elhagyni kényszerülő embereket. Ám mégsem a tömeges kivándorlásban, a megfutamodásban, az új haza keresésében látom a megoldást. Hiszen ezzel sem a családjuk, sem a saját országuk gondjai-bajai nem oldódnak meg. Sőt fokozódnak a gondok: több országon kell átvonulni a célország eléréséhez, útközben se pénz, se biztos szálláshely, se étel, se ital, se ruha, se gyógyszer… semmi! Akik megszánják őket, párszor segítséget nyújtanak egy idő ráunnak a folyamatos, sőt egyre fokozódó gondok megoldására, hiszen a segélyszállítmányok (takaró, ruha, élelem, tisztálkodási szer, és hasonlók) is csak ideig–óráig tartanak és akkor felmerül a kérdés: hogyan tovább? Persze a segélyszervezetek, a karitatív segítők, a különböző humanitárius csoportok és a tömegek útvonalait érintő országok már számos helyen előre felkészültek, menekültszállásokat hoztak létre a továbbutazásukat átmeneti idejét könnyebbé téve, de aztán előjöttek olyan újabb gondok, mint a bevándorlók létszámának fokozatos emelkedése, elkeseredése, kiutasítása – majd több helyen lezárták a határt Európa országaiban. A célországban is kezdett erősödni a tiltakozás, a kiutasítás a visszatoloncolás, és lassan kialakult ez mostani, kezelhetetlen, kilátástalan állapot. Egyre több helyen hallani – most már Magyarországon is-, hogy bezzeg amikor turistaként Afrikában jártak…! Igen ez valóban igaz. Én is voltam évekkel ezelőtt a családommal Egyiptomban. Hetekkel korábban itthon védőoltásokat kaptunk, elmagyarázták a kinti éghajlat, állatvilág mássága nyomán várható veszélyeket, nyomatékosan felhívták a figyelmünket a higiéniás szabályok betartására (például csak forralt vizet ittunk, vagy amit palackozottat vittünk magunkkal). De ezekre ott is figyeltek: a szállodában korrekt módon elkészített ételeket kaptunk, kérték, hogy délben tartsunk pihenőt a hőség miatt, hiszen az ott élő emberek is ezt teszik… No most ezek a személyek kiszakadtak a megszokott környezetből, gyalogolnak vándorolnak a jobb jövő reményében, aztán rá kell jönniük, hogy bizony sehol sem fogadják őket éppen tárt karokkal. Minden országnak van saját gondja, feladata, problémája, és anyagilag sem lehet megkövetelni egyetlen nemzettől sem, hogy magyarul „eltartson”, szociálisan segéllyel ellásson egy alig ismert, számukra idegen kultúrájú népcsoportot, nemzetet. Persze a menekültek nem is ilyen szándékkal jönnek többnyire (ezt a betörések, házfoglalások, a vetemények, a kertek letaposása, a gyümölcsösök dézsmálása is bizonyítja, ugyanakkor az is meg kell érteni, hogy fáradtak, éhesek….) Vannak jó páran ugyan, akik új életet akarnak kezdeni, beilleszkedni akarnak de a többségnek sajnos nem jut munka, hiszen Európa országai is munkanélküliséggel küzdenek! Éppen ezért másképp, egységesen, céltudatosan, ugyanakkor humánusan kellene kezelni ezt problémát – már ameddig lehet. Persze ehhez mindkét félnek ilyen szempontból kellene nézni a dolgokat!

S végül ami a szerb-magyar határ érintő határlezárást illeti: szerintem csak egy intézkedés – persze nem a legjobb, a leginkább célravezetőbb megoldás – a többi, enyhébb, keményebb, humánusabb, drasztikusabb…. megoldások közül, s bízom abban, hogy ez csak egy ármeneti megoldás, míg a menekülthullám nem csökken


NIM

Hirdetés

NAGY ILDIKÓ (KÖZ-HÍR)

   Én pedig az  itt elhangzottak, illetve a tévében látott/hallott, interneten, újságokban olvasott tények alapján szeretném folytatni a hozzászólást – a bennem felvetőtő kérdésekkel, nézetekkel, elgondolkodtató realitásokkal kiegészítve.

   Maximálisan egyetértek azzal, amit Frida mondott: „…másképp, egységesen, céltudatosan, humánusan kellene kezelni ezt a problémát – már ameddig lehet.” Hiszen itt minden szónak komoly jelentése, súlya van! Főleg annak: ameddig lehet! Ezt azért ragadtam ki most, – így hirtelen és azonnal -, mert egyre több az elkeserítő hír, egyre rosszabb a helyzet. Ez vonatkozik az országra, a magyar népre, a hazájukat elhagyó, háborús területekről értekező, sok szenvedést átélt menekültekre, de vonatkozik azokra is, akik egy jobb, egy könnyebb élet reményében akarnak eljutni Ausztriába, Németországba, Franciaországba,  főleg Svédországba, Norvégiába… többek között. De vonatkozik Európa országainak vezetőire, polgáraira, segélyszervezeteire, egészségügyi intézményeire, a problémákra való felkészültségre, a konfliktuskezelésre,az emberség és embertelenség mérlegére, de vonatkozik az előnyökre (munkavégzés)- hátrányokra (járványveszély, trópusi betegségek felbukkanása) egyaránt. Ha így nézzük, a menekülthullám áradata egy rendkívüli helyzet: amely összetett, többoldalú,  speciális.

   Ha mindezekből csak az alapvető, hétköznapi  „gondokat” dolgokat emeljük ki, máris olyan kérdések vetődnek fel, ami egy ember számára a létezést jelenti, így természetes és szükséges. Sorrendet nem lehet állítani: mindegyik fontos! Legyen az étel, ital, szállás, tisztálkodás, gyógyszer, higiénikus feltétel, bár mi!

Akkor még hol van a migránsok „kategorizálása” – illegális bevándorló, határsértő, menekült, gazdasági bevándorló, menedékjogot kérő, letelepedi vágyó, átutazó, célországba tartó és így tovább! Aztán egy másik szempont: a gondolkodásmód! Vannak emberek, közösségek, akik a segítés hívei, mások a kizárás mellett teszik  le a voksot. Vannak kik ételt osztanak, míg az erre hívatott szervezetek (gondolok itt a segélyszervezetekre) – a legújabb információs szerint- várnak… Ám a menekülttáborok egyre zsúfoltabbak, egyre többen érkeznek nap mint nap! A térség területe pedig nem végtelen…De az országok tartaléka, az emberek türelme sem! A szabad ég alatt, parkokban, vasúti várókban tengődő családokról, migráns-csoportokról  nem is szólva!!!

Megoldás? Hát szerintem ez a menekülthullám /de népvándorlásnak is nevezik már/ nem fog gyorsan rendeződni! Sok közös, EU-s javaslatra, vitára, döntésre lesz még szükség. Bízzunk a biztonság megőrzésének vágyában, a párbeszédben, a 60 ezer menekült sorsának reális rendezésében, valamint abban, hogy értelem és az érzelem „ megtalálja a helyét”  végre a 21. század vezetőinek, emberinek fejében , s nem történik meg soha többé mindaz, mint amit elődeink kétszer már elkövettek!


bokoriavatar-150x150BOKOR ISTVÁN (főszerkesztő – KÖZ-HÍR)

Véleményem szerint nagyot robbant a bevándorlásról szóló bomba. Mindenki ezt figyeli, miközben a mai napig nem tudjuk, hogy hova került a Quaestor-ügyben elcsalt 150 milliárd, illetve mi köze lehet ennek az ügynek a kormány tagjaihoz. Eközben sorozatosan hibásodnak meg a HM gépei, tovább gyűrűzik a trafik-ügy, sorozatosan vizsgálódik az EU, a magyar miniszterelnököt diktátornak nevezik.

Milliók mennek el plakátkampányra és konzultációs levelezésre, holott a kormány több tízmilliárdos 175 kilométer hosszú, 4 méter magas falat épít.

Gyűlöletkampány és riogatás folyik azok ellen, akik a gyűlölet és a riogatás elől menekülnek, pedig mi magyarok tudjuk, milyen egy fal határában élni, tudjuk milyen elhagyni egy rendszert a nyugati irányba.

A bevándorlók nem bűnözők, hanem elesettek, akiknek ha az elképzelt minimumot adjuk, már jobb nekik, mint hazájukban. Miközben azt halljuk, hogy a kormány nem kér belőlük, másutt további szálláshelyeket építenek nekik. Elég megnézni a képeket, hogy mennyi megpróbáltatáson mentek keresztül, tömött kisbuszokban és hajókban voltak hosszú hónapok alatt. Meggyötört emberek ezek, akik talán a családjukból egyedül jutottak ki a pokolból. Gondoljuk magunkat az ő helyükbe. Sok ezer kilométerre otthonról, egy garnitúra ruhával, iratok nélkül a halál elől menekülve.

Közben elég a tegnapi franciaországi, kuvaiti, tunéziai merényletekre gondolni. Mit gondol, pokoli? Na, ezeknek a “gyűlölt, koszos” menekülteknek ez volt a mindennapi…