Stephen: Egyszer volt egy félvezetőgyártás 2.

Egy iparág tündöklése és bukása. - Moszkva

1
hirdetés

A történet szárazabb – műszaki részén túl vagyunk. Most jönnek a mesésebb részek. Mi kísérleteztünk tovább, javítgattuk –fejlesztettük a meglevő technikát és tanultunk. Én visszaültem az iskolapadba, a félvezetőgyártó szakra (BME) Az életem legérdekesebb tanulmánya volt.

Nappal gyakorlatban csináltam azt, amit este elméletben hallgattam.

A turpisság hamar kiderült, s így az előadások konzultációvá alakultak.

A háttérben meg már gőzerővel beindult a Mikroelektronikai Kormányprogram – a gépek – gépsorok vásárlása.

Ez volt az a momentum, ami az első szeget verte a MEV koporsójába.

Hirdetés

Nem tudom, hogy a nyugati és orosz berendezések arányát a valutahiány okozta, vagy COCOM-listás gyártó gépet, gépsort nem adtak el Magyarországnak. A mérő – javító berendezések általában japán (NEC), amerikai (Fairchild HP), német (Carl Zeiss) csúcstechnológiájú gépek voltak, míg a gyártósor minden területen kivétel nélkül az orosz haditechnika terméke volt. S így nagy pontossággal tudtuk mérni a szovjet berendezések megbízhatóságát, pontosságát, selejt százalékát.

ELSŐ RÉSZ: A mese XX. században – a szocializmus alkonyán kezdődik. A MEV kérész élete miatt, sokan nem is tudták, hogy létezett ilyen vállalat. A félvezetőről meg inkább humoros asszociáció jut a többség eszébe. De valójában ez a félvezető:

TOVÁBB OLVASOM

Érdekes módon, a vásárlásokat, üzembeállítás és garancia nélkül kötötték. A COCOM-listás gépeknél talán érthető is volt, de az orosz gyártósoroknál már nem annyira magyarázható.

Az egyik tavaszi nap csengett a telefonom – a vezetőség hívott a tanácsterembe.

Ekkor értesültem először a Mikroelektronika Kormányprogramról.

Hofrics elvtárs – útlevelet kell csináltatnia Szovjetunióba – Belorussziába.

Gépátvételre, oktatásra utazik Vityebszkbe.

A maszkgyártáshoz szükséges gépsort fogja átvenni – 100 millió forint értékben. A Tungsram lámpagyártásból egy gépészmérnök, a KFKI-ból pedig Karacs Albert és egy tolmács (kettős állampolgár) kíséri el. Remegő lábakkal jöttem ki az ajtón. Az oroszt és a számítástechnikát valahogy sikerült átvészelnem, gondolván nem lesz rá szükségem. Az egész most a nyakamba ömlött. mint Moldova paraszt bácsijának a repülés alatt. Szabadságot vettem ki, és hazautaztam Kaposvárra. Belorussziába nem lehetett szabvány turistaútlevéllel bejutni, mivel hadiipari övezet volt.  Többszörös átvilágítás után adtak csak engedélyt, ami akkoriban lassú folyamat volt.

A szerencsém az volt, hogy Kaposváron a szomszéd a kaposvári rendőrkapitány volt. Megkértem segítsen, hogy időbe elkészüljön az útlevél.

Én pedig előkerestem a számítástechnika tankönyveket – s nekiálltam újra megtanulni. Az orosznál a tolmácsba reménykedtem. (Utólag – sajnos hiába)

Mikorra befejeztem a tanulást – az útlevél is elkészült. Visszautaztam.

Az utazás időpontja folyamatosan változott – hol a vityebszki gyár – hol a KFKI – hol a Tungsram, s a legvégén a Malév miatt.

De eljött a rettegett nap.

Összepakoltam minden meleg holmit, Vityebszk fent van északon (30-35 fok meleg volt végig) S eljött az utazás napja, Kikeveredtem a Ferihegyi repülőtérre. Pár órás várakozás után már fent ültem a TU-154 fedélzetén.

Szerencsétlen helyet fogtam ki, mire felértünk a 10 000 méteres magasságba, kezdett a térdem kifagyni, de jöttek a stewardessek és szinte elrepült az a két óra. A pilóta már be is mondta – Moszkvában érkeztünk – megkezdjük a leszállást. Érdeklődve lestem ki az ablakon, de csak kis kerteket láttam dácsákkal. Egy nagy puszta közepén leszállt a gép. polipkarok nyúltak ki felénk, s azokon begyalogolva megérkeztünk az ultramodern Sheremetyevo 2 légikikötőbe. (a bojkottált moszkvai olimpiára épült) Útlevél ellenőrzés következett. Én az utazás előtt megszabadultam a szakállamtól, az útlevelembe meg még szakállas kép volt, s ezért nem akartak átengedni. Már kijött a fülkéből – megmotozott- körbejárt – kérdéseket tett fel (amiből egy szót sem értettem). A teljes sort megakasztottam, már ízes magyar káromkodások is röpködtek a levegőben, de végül kitöltötte a kartocskát, ami az útlevelet helyettesíti Szovjetunióban.

Átjutva az ellenőrzésen, egy hatalmas Tungsram tábla vonzotta magára a tekintetem. Elindultunk a táblát tartok felé. Teljesen elámultam, ilyen szervezés láttán, már el is kezdtem mondani rosszul szerkesztett mondataimat – mikor a vezetőjük megszólalt

Нет. Мы уже – здесь неделя его. Nem – Mi már egy hete itt vagyunk.

Ha megláttuk, hogy Malév gép érkezik – feltartottuk a táblát.

Összeismerkedtünk fáradt kísérőinkkel. Elindultunk a parkolóba.

Egy sötét színű, kívülről átlagos ZUK mikrobusz várt ránk.

Beszállva – egy luxus belső tárult elénk – bárpulttal – színes Tv-vel.

A Kijev pályaudvarra megyünk – az út körülbelül 2 óra – mondták.

Ennyi idő alatt értünk Moszkvába. Kikanyarodtunk az autópályára.

Az út nyolc sáv szélességű lehetett, de nehéz volt eldönteni, mert sávok nem voltak felfestve. Lehet, hogy még nem készült el, vagy feleslegesnek tartották. A karfába kapaszkodva figyeltem az előttünk kavargó őskáoszt.

A mikrobusz száz felett „száguldott”, az asztalon a vodkás üveg és a cigaretta népi táncot járt. Végre beértünk Moszkvába.

A Kijev pályaudvar a mi nyugati pályaudvarunkhoz hasonlított. Sorba álltunk jegyért, előtte bemagoltuk, hogy 4 jegyet kérünk Vityebszkig, oda-vissza. A pénztárosnő gyanúsan nézett ránk, kérte a kartocskát, ránézett s mondott valamit. Kiderült, külföldi nem kaphat jegyet Belorussziába.

A kísérőink álltak be sorba, s nekik már adtak jegyet. A vonat éjfélkor indul, 10 óra az út (500 km), addig érezzék jól magukat Moszkvában – mondták. Átadtuk az ajándékot, amit vittünk magunkkal, s elbúcsúztunk. Még volt 12 óránk a vonatindulásig, így felkerekedtünk városnézésre.

Az első utunk természetesen a Vörös térre vezetett. Az első meglepetés, hogy kisebbnek tűnt, mint a TV közvetítésekben, de rájöttünk, hogy a tér görbülete okozza. (Einstein – tér – idő). A téren hatalmas nyüzsgés, s egy óriási sor a Lenin mauzóleum előtt. A hosszú sor láttán, úgy döntöttünk, hogy most kihagyjuk Lenin bebalzsamozott testét.

Közben megszomjaztunk. A tér mögött üdítős automaták sorakoztak. Mindegyikben egy üvegpohár, és egy vízöblítő. Piros felírat – gázovaja voda – magyarul szóda. Hát ez van. kimostuk a poharat – bedobtuk a pénzt – s megnyomtuk a gombot. Miután szomjunkat oltottuk visszamentünk a térre. Megnéztük a Vaszilij Blazsennij-székesegyház hagymakupoláit. Lesétáltunk a Moszkva folyóhoz, s végül vissza a GUM-hoz.

http://indavideo.hu/video/Moszkva-parti_estek__-_magyar_felirat

Digitalizált eredeti hanglemez – saját nyersfordítás

A GUM-ba minden szinten szinte ugyanaz volt (ellentétben a Corvinnal). Ott sem volt nagyobb szerencsénk, mint a mauzóleumnál. Akkor érkezett bolgár paradicsom az áruházba, s a folyosó falához lapulva kellett megvárni a tömeg elvonulását. A tolmácsunk inkább elvezetett egy látszólag „európai” áruházba.   Az áruház tényleg nyugati mintára épült, nyugati elrendezéssel, pénztárgépekkel, de érdekes volt, hogy minden pénztárnál a szcsoti (golyós számoló) jelenléte. Ezzel ellenőrizték le a Sharp pénztárgépeket.

A hosszú útra akartunk egy üveg bort vásárolni, de a vásárlás is érdekessé vált, mintha a TU-154-s egy másik bolygón landolt volna.

A bor egy pultnál volt, egy csomagolópapír felett. Meg kellet jegyezni az árát –  восемьдесят копеек – 80 kopejka(kb. 14 forint) – és a pénztárnál bemondani.

A kapott blokkal visszamentünk, s legnagyobb meglepetésünkre a bor alatti csomagolópapírt adták a kezünkbe. Végül kiderítettük a bor árát, és a második körben már boldogan, a borral a kezünkbe távoztunk az áruházból.

A nagy bevásárlás után sétálgattunk Moszkva utcáin – Lomonoszov egyetem – Arbat utca.

Az idő gyorsan elröpült, már esteledett. A tolmácsunk tanácsára beültünk egy étterembe. Ahogy leültünk azonnal hozták a vodkát – pedig még nem is rendeltünk. A hangulat a tetőfokára hágott. a másik teremből orosz népzene és éneklés hangjai szűrődtek át. Nagyon jól éreztük magunkat, egészen addig, míg tolmácsunk kiment egy pillanatra és hullasápadtan tért vissza. Gyerekek ez egy esküvő, és mi vendégek vagyunk – mondta még mindig sápadtan. Fel kell kérnetek a menyasszonyt.

Gyors tanfolyamot tartott orosz néptáncból – kar ki – vissza a mellhez – guggolás – rugózás – feláll. Na, ezt keverjétek a magyar csárdással – pörgés balra – pörgés jobbra. Egy papírra leírt pár mondatot, amit be kellett magolnunk. Javítgatta a kiejtésünk, hogy ne legyünk feltűnőek. Eljött a nagy pillanat – beálltunk a sorba – felkértük a menyasszonyt. A nagy zaj nekünk kedvezett – elrebegtük a mondatokat, guggoltunk, pörögtünk, túléltük. A tánc után gyorsan menekülőre fogtuk a dolgot. Útközben még párszor megállítottak – nazdarovüe – felkiáltással – és egy vodkával a kézben.

http://indavideo.hu/video/Genesis_-_Yamboo_-_Kalinka

Genesis – Yamboo – Kalinka

A friss moszkvai levegőre érve, az óránkra néztünk. Sietnünk kellet a pályaudvarra. A metró gyorsan elröpített a kijevi pályaudvarra. A vonat már bent állt a pályaudvaron, s nemsokára csikorogva elindult velünk Belorusszia felé. Kinéztünk az ablakon és még búcsút intettünk Moszkva távolodó éjszakai fényeinek.

 

Búcsúzzunk a Moszkva éjszakai fényeitől – kínaiul.

A folytatásban – Belorusszia