Kormányváltás után legyen egy olyan szociális minimum, „amiből meg lehet élni”, és amit „mindenki számára tudunk biztosítani”, a nyugdíjasoknak és munkavállalóknak egyaránt – mondta Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke az ATV Egyenes beszéd című műsorában kedden.
A munkavállalóknak olyan adómentességgel biztosítanák ezt, amivel jelentősen nőhet a havi nettó jövedelmük, tehát „nem feltétlenül direkt támogatással” érnék ezt el.
A szocialisták alapjavaslata az, hogy a minimálbér legyen adómentes, ezzel azonnal 25 ezer forinttal többet vihetnének haza a minimálbéren foglalkoztatottak; továbbá a mediánbér alatt is adójóváírással segítenék a megélhetést. Ez 2,3 millió embert érintene – mondta el a társelnök a szocialista párt „Kormányváltást! Korszakváltást! elnevezésű előválasztási programjában foglaltakról.
Az alacsony nyugdíjak felzárkóztatására tett javaslataik, többek között: a minimumnyugdíj megemelése, a nyugdíjemeléseknél az igazságosság alapelvének a megjelenítése, vagyis hogy az inflációs értékvesztést mindenkinek biztosítani kell a nyugdíjemelésnél, de az alacsony nyugdíjaknál azt is meg kell fontolni, hogy az emelésnél nagyobb összeget kapjanak.
„Fokozatosan föl lehetne zárkóztatni az alacsony nyugdíjakat. (…) Mi (…) mind a nyugdíjasok, mint a munkavállalók tekintetében azon az állásponton vagyunk, hogy mindenhol, ahol alacsony a jövedelem, ott emelni kell ilyen eszközökkel” – mondta.
Kérdésre, hogy tarthatók-e ezek az ígéretek, Tóth igennel felelt. Úgy indokolt: a minimáljövedelem adómentessége 250-300 milliárd forintos tétel lenne, és „már meg lehetett volna oldani ezt a kérdést”, hiszen például csak a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány 500 milliárd forintnyi vagyonhoz jutott; a jövő évi költségvetésben pedig több ezer milliárdos mozgásteret teremtett a kormányzat.
A kiugró, 5,2%-os áprilisi inflációs adat kapcsán kérdezték: nem kellene-e hatósági árat szabni ennek megfogására. Tóth elmondta: amikor a járvány kezdetén megjelentek annak a gazdasági-társadalmi hatásai is, volt a szocialistáknak ilyen felvetésük, hogy legalább ebben az időszakban érdemes megfontolni a hatósági ár bevezetését.
Az élelmiszerek áfacsökkentésére pedig évek óta tesznek javaslatokat, „volt, amit megfogadott a kormányzat, volt, amit nem”; a tejtermékek és a sertéshús esetében, melyeknek például korábban csökkent az áfája, azt is nézni kell, milyen áruk lenne a csökkentés nélkül – mutatott rá.
Az MSZP azt mondja: létre kell hozni egy olyan, alapvető élelmiszereket tartalmazó csomagot, ahol az áfát 5%-ra kell csökkenteni, de általában az élelmiszerek áfájára azt javasolják, hogy 27% helyett legyen 18%.
A kormányzati vízfej növekedéséről, azaz a most már 12 ezer fősre duzzadt államapparátusról szólva kiemelte: „Az állam működésére fordított források a költségvetésen belül folyamatosan növekednek, míg a jóléti kiadásokra fordítandó összegek pedig csökkennek.”
Elmondta: sok forráselem van, ami „ott köt ki a fideszes, háttérben húzódó oligarcháknál”, de az is jelentős összeg, hogy a Fidesz által beígért bürokráciacsökkentés sikertelen volt: az államapparátus nemhogy csökkent volna, hanem 2010 óta megduplázódott a minisztériumokban dolgozók száma.
Ez a földuzzasztás, feltételezése szerint, a Fidesz politikai érdekeit szolgálja: „valahol ki kell fizetni például” azokat a volt fideszes önkormányzati képviselőket és polgármestereket, akik az önkormányzati választást elveszítették.
Kormányváltás után valós bürokráciacsökkentésre van szükség, a hatpárti együttműködés pedig olyan koalíciós kormányzást vetít előre, ahol nem egy párt törekszik hegemóniára. A közösen lefektetett kormányzati alapelvek pedig tartalmazzák azt, hogy nem magára az államra kell költeni, hanem közvetlenül az embereknek kell pénzt juttatni, nem áttéteken keresztül.
A társelnök több kérdést is kapott a mostani kormányzati dolgozók jövőjéről. Azt mondta: bár az természetes folyamat, hogy a kormányváltások nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban is bizonyos cserékkel járnak, „mindenkit a teljesítménye alapján kell értékelni”.
„Senki nem készül arra, hogy itt vérengzés legyen. (…) Aki nem pártfeladatot végez és szükség van a munkájára, az bizton számíthat arra, hogy ezt a továbbiakban is tudja végezni” – mondta, megerősítve: „Aki a közjóért cselekszik, annak a munkájára mindig szükség lesz.”
