De az új elemek és a grafika ellenére sem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a játék egy 2013-ban először megjelent játékra épül.

Az Ubisoftnak számos döntést kellett hoznia arról, hogy mit használjon fel újra az eredeti játékból, és mit változtasson meg.

A walesi színész, Matt Ryan alakítása kiváló, de az eredeti játék néhány animációját – például amikor a karakterek újra és újra beleharapnak egy palack dugójába, majd kiköpik – talán jobb lett volna a múltban hagyni.

A játék egy, a modern játékokban túlságosan is gyakori problémával is küzd: túlságosan is kézbe veszi a játékost.

A legszélsőségesebb esetben egy ponton kevesebb mint 10 másodpercet kaptam egy rejtvény megoldására, mielőtt egy karakter kiköpte volna a megoldást.

A harcrendszer is egyértelműen a modern Assassin’s Creed-játékokból merít, de megőrzi az eredeti játék időzítésen alapuló harci elemeinek egy részét.

Ez a két elem remekül ötvöződik, bár csalódást okoz, hogy bizonyos elemeket – például azt, hogy harc közben használhassuk az orgyilkos rejtett pengéit – nem hozták vissza.

Ez a modern és klasszikus harci rendszer kombinációja jó példa arra, miben tűnik ki a játék. És ha az Ubisoft ezt használja sablonként, akkor a sorozat jövőjében valószínűleg még sok más remake-et láthatunk majd.

Tehát talán nem az a kérdés, hogy egyáltalán megérte-e a várakozást, hanem hogy mennyi ideig kell még várnunk a következőre?