A La Mancha lovagja, vagyis a Don Quijote de la Mancha lovagja már az első pillanatokban belopta magát a Szombathelyi színházba járók szívébe. Az eddigi legjobb, ha nem a legjobb előadást láthattuk a Weöres Sándor Színházban.

Az igazat megvalva, ezt az előadást már láttuk a soproni színház színpadán, így kíváncsiak voltunk, vajon felkelti-e a figyelmünket a darab. Már a kezdés nagyon impozáns volt, a mit sem sejtő, várakozó közönség közé váratlanul toppantak be Miguel de Cervantes Saavedra által 1605-ben illetve 1615-ben írt spanyol regény alakjai.

{loadposition user5}

Ami pedig a színpadon, vagyis inkább a színpaddal történt, az annyira látványos és kreatív dolog volt, hogy az előadás időtartama alatt egyszer sem motoszkált bennünk az a gondolat, hogy unalmas lenne az előadás, sőt. A színpadon a jelenetek helyszíne folyamatosan változott. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy egy kört három részre osztottak, és ezt forgatták. Eszes, és felettébb látványos.

És a mutató, hogy mennyire jól sikerült Don Quijote darabja, az az, hogy az ember sokszor nem is tudta, hogy hova kapdossa a fejét, hiszen annyi minden történt a színpadon. A körülöttünk ülők mind egyetértettek abban, hogy ez a darab is nagyon jól sikerült. És akikkel szóba elegyedtünk, nekik kivétel nélkül talán a legjobban tetszett Németh Judit (Aldonza) alakítása. De mindenki a toppon volt, hogy egy csodálatos estével kápráztathassa el a nagyérdeműt.

10/10 pont

Szerkezet, cselekmény

A regény szerkezete a korabeli divatos pikareszkekre épít. A pikareszk (kópéregény) főhőse egy átlagos csirkefogó (picaro), aki különféle mókás történeteken esik keresztül, mulattatva az olvasót. Cervantes a kópét egy lovaggal helyettesítette. A regény szerkezetében feltűnik a novellaszerűség is, több történet is megszakítja a cselekményt, ilyen Az oktalan kíváncsiról szóló közbeékelt történet is. A cselekmény nagy része nincs ok-okozati viszonyban , nagyobb szálak összefűznek egy-két epizódot , ilyen például a Búsképű Lovag akiről sok fejezeten keresztül lehet hallani. Ezen kívül a epizódok sorrendje gyakran véletlenszerű. A történet főszereplője Alonso Quijano nevű spanyol nemesúr , aki La Mancha nevű falucskában él. Sok lovagregényt olvas , nagyon tetszik neki , így hát arra az elhatározásra jut , hogy ugyanazt csinálja mint általa igen csodált lovagjai , elkezd kalandozni.A lovát (aki szintén híres)Riconantét kinevezi paripának , hisz az elengedhetetlen kelléke az idilli lovagi képnek. Megtalál minden fegyvert , kivéve a rostélyos sisakját , csak egy egyszerű rostélytalan vasszemüveget . Sokat gondolkozik majd egy hét alatt elkészít egy siksakot hozzá , ami szemre ugyanúgy néz ki , majd kipróbálja , hogy hogy állja az ütéseket. Persze mivel papírból van az első ütésre tönkremegy , dolgoz rajta még egy hetet , de ekkor már nem veti alá próbáknak , elhiszi , hogy neki tökéletes. Ami még hiányzik a lovagi léthez az a nagy szerelem , ami megnemesíti a lovag tetteit és persze harci erőt , lelkesültséget ad és végsőkig védelmezi a lány szépségét , erényeit. Mivel ő nem szerelmes senkibe , kiválaszt a szomszéd faluból egy lányt akit Dulcinea del Tobosa-nak nevez el. Már csak egy dolog kell , a név. Hiszen minden lovagnak hosszú neve volt , hát neki is lesz. Kitalálja magának a Don Quijote de la Mancha nevet aminek első fele a nevéből származik , második meg a faluja neve, hogy szűkebb hazája is osztozzon dicsfényében.

Wikipédia

 La Mancha lovagja

zenés színmű 

Szövegkönyv: Dale Wasserman 

Zene: Mitch Leigh – Dalszövegek: Joe Darion 

Fordította: Blum Tamás

A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.

(Két felvonásban szünettel – 115 perc)

„Tudnod kell Sancho barátom, hogy én az égnek rendelése szerint a végre születtem, hogy ebben a mi vaskorunkban – amint mondani szokták – újólag feltámasszam az aranykort.” Így jellemzi magát a lovag Cervantes regényében. A nagy spanyol író, aki egy napon született Shakespeare-vel, örökéletű figurát teremtett. Amióta a XII. században Don Quijote megszületett, minden kor vaskor, és az aranykorról álmodó hősök – akik nagybetűvel írják azt, hogy Bátorság, Igazság, Szerelem -, mindig kibékíthetetlen ellentétben állnak korukkal. Bolondok, lúzerek, mondjuk róluk hangosan, de a nézőtér homályában szívünkbe fogadjuk őket. Harcaikban velük vagyunk, bukásukat megkönnyezzük. Továbbálmodjuk velük „az álmot, mit nem láttak még”.

Szereplők:

CERVANTES/DON QUIJOTE: Szerémi Zoltán

SZOLGA/SANCHO: Szabó Tibor

ALDONZA/DULCINEA: Németh Judit

KORMÁNYZÓ/FOGADÓS: Kelemen Zoltán

HERCEG/DR. CARRASCO/TÜKÖRLOVAG: Szabó Róbert Endre 

ANTONIA: Fekete Linda 

ATYA: Kálmánchelyi Zoltán 

HÁZVEZETŐNŐ: Lévai Tímea 

BORBÉLY: Avass Attila 

PEDRO, FŐ ÖSZVÉRHAJCSÁR: Endrődy Krisztián 

AZ INKVIZÍCIÓ SZÁZADOSA: Kristóf Roland 

ANSELMO: Buzás Mihály 

JOSÉ: Budai Dávid 

JUAN: Schmidt Róbert 

MARITORES: Alberti Zsófi 

GITÁROS: Poppre Ádám 

JUANITA, A FOGADÓS FELESÉGE: Varga Dóra 

FERMINA, SZOLGÁLÓ: Unger Tünde 

RABOK: 
Németh Gyöngyi, Ostyola Zsuzsa, Korponay Zsófi

Zenészek: 

Völgyi Attila – gitár 

Hotzi Péter/Hotzi Ferenc – klarinét 

Valastyán Tamás/Csomós Vince – dob 

Díszlettervező: Silló Sándor 

Jelmeztervező: Juhász Katalin

Koreográfus: Krámer György 

Zenei vezető: Döme Zsolt 

Korrepetítor: Falusi Anikó 

Súgó: Bognár Alexandra 

Ügyelő: Németh Éva 

Rendezőasszisztens: Kovács Nóra 

Rendező: Silló Sándor

Bemutató: 2012. november 30. 19 óra, Nagyszínpad 

{loadposition advert}