Nemcsak sajtot, oxigént is kóstoltunk a sajtoskáli falunapon

0
hirdetés

Neonfények közepette, emberek tekintetének összeütközése nélkül Budapesten, a földalattin bizony sokan gondolunk arra, milyen lenne oxigénhez jutni. Tudják, olyan igazihoz, olyan éltetőhöz. Persze aztán a körúti munkahelyre érve sem csillapodik a gondolat egy egyszerű ablaknyitással. És akkor nem beszéltünk a falusi nyugalomról, az emberek egymás iránti törődésével, a kultúra ébrentartásáról. Sajtoskálon vasárnap falunapot tartottak.

A kacskaringós út mellett birkák legelnek, még hallani kicsit távolabbról a hajnali kakasszót. A sajtoskáli utcákon sétálva városi gyerekként több meglepetés is éri az embert. Itt bántaná a lakók szemét az, ha valakinek a portája, ne adj’ isten egy közterület gazos lenne. Merte errefele frissen nyírt fű, bármerre is nézek. Gondos, takaros kertek a kerítésen túl. Utamon még egy idős házaspár szavait elcsíptem, akik azon tanakodnak, hogy füstölt sajtot nem, de ementáli sajtot vásárolni fognak. Mert Sajtoskál nevében a sajt nem véletlen, immár tízedik alkalommal rendezték meg a sajtvásárt, mely története egyébként hosszú időkre vezet vissza.

_DSC0159

Több korabeli forrás is megerősíti, hogy kis falu “sajtos” előnevét a XV. században megrendezett sajtvásárairól kapta. Augusztus első vasárnapján hagyományteremtésből aztán minden évben kinyitja kapuit a sajtoskáli Sajtfesztivál és – vásár. És van is rá igény, hiszen a Kultúrház udvara 2014-ben is tömve volt fiatalokkal és idősekkel egyaránt.

Felléptek a szombathelyi kötélugrók, a Varnyú Country, de Maksa Zoltán humorista is. Ő fogalmazta meg azt, amire egész nap gondoltam. Míg Budapesten az ember meglepődik, ha oxigénmolekulát talál, itt folyamatosan szippanthatja be a jó levegőt. És a téglák sem csak úgy egymásra vannak pakolva, hogy minél hamarabb meglegyen a munka, hanem gondosan ki vannak tervezve annak helyei, kis többletet, apró pluszt véve abba bele.

Hirdetés

És nem az a módi, ami a panelben, ha szomszédot látunk, akkor gyorsan elszaladunk, nehogy már egy percet is beszélni keljen vele. A vásárra az emberek pont a személyes kontaktus miatt jönnek. Ahogy egy hátam mögötti hölgy fogalmazott: csak azért is kijövök ide, mert olyan emberekkel találkozhatok, akikkel egyébként ritkán, és itt van lehetőségünk egy jót beszélgetni. És a betondzsungel szülöttjei higgyék el, bizony nemcsak az idősek gondolják így, hanem a fiatalok, a tinédzserek is, akik egészen biztos boldog életet élnek Sajtoskálon. Vagy, ahogy én raktároztam el magamban a piciny település nevét, a mintafaluban.

GALÉRIA:

Szöveg: Bokor István
Fotó: Gurbács Fanni