– Milyen nap lesz holnap? Péntek?- kérdi  Sára, a fodrásznőm. Akkor délelőttre beírlak.

Naptárt vesz elő, majd riadtam felkiált: Úr Isten! Pénteken 13.-a lesz!

– És akkor mi van? – Nézek rá értetlenül.
– Pénteken mindig rossz dolgok történnek. (Pénteken  születtem. Tehát egy „rossz” dolog már történt -kuncogok hallkan.)Sára félreérti:
– Nem hiszed? Főleg ha egybeesik 13.-ával! Minden rossz előtted áll: nem sikerül semmi. Baj, nagy baj is érhet…Ne gyere el ide se! Sőt! Zárkózz be otthon.
– Miért? Ott nem érhet baj?
– De igen. Csak kisebb. És ha el mersz menni  vidékre… Vess magadra!
Eszembe jut egy folytatásos horrorfilm. Az is péntekről és 13.-ról szólt. Még a címe is ez volt, úgy rémlik… Sára zokogása töri meg a gondolatsort.
– Péteken halt meg az apám. Péntek volt akkor is, amikor Ákos fiam karambolozott. 13 napig szenvedett a kórházban: pénteken halt meg. Aztán a bátyám karját 13-án kapta el a fűrész  – péntek volt akkor is. A lányom 13-án született: halva… De ezek az én bajaim. De neked is van meg mindenkinek…
– De az a családban meglévő szokásos egybeesés…Anyámat pénteken ütötte el az autó. 7 napig élt. 7.-én halt meg, ikertestvére (pótapám) névnapján. Legközelebbi hozzátartozómat 7 évig tartotta gépi “kezelés” életbe, 13 éve kapta meg egy balesetes… Sára rám néz:
– Tudod  milyen napon volt a baleset? Vagyis a műtét.
– Péteken! Véletlenül…
– Nem! Pénteken és 13-án semmi nem történik véletlenül. Én nagyon is hiszek benne! Hogy miért? No figyelj!
A paradicsomi bűnbeesés pénteken történt!
A hosszú útra indulók soha nem tértek vissza!
A nyilvános kivégzéseknek is ez volt a napja évszázadokon át!
– És a 13-mal mi a baj?
– Az, hogy ha egy asztalnál tizenhárom ember ül, hamarosan meghal valaki.
-???
– Az utolsó vacsorán Jézus volt a 13. és pénteken feszítették keresztre!
– De a 13-as számot már az ókorban is negatív hiedelem övezte…
– Nem véletlenül! A 12-es szám a tökéletességet jelenti.12 hónap van, egy nap kétszer 12 óra.
(Elgondolkodom:  a bátyámmal  12 év köztünk a különbség, meg a fiával is, csak ellenkező előjellel. Anyám 12-ben született, névnapja 12-én volt. Nagyanyámnak szintén, sőt a nagyanyám névnapján, azaz 12-én születtek az ikrek, a pótszüleim…na neee! Nem leszek babonás! Csak érdekesség. Véletlen egybeesés!)
Sára szigorúan néz rám: – mi nem stimmel megint?
Az, hogy a Titanic is 12-ben süllyedt el, ugye?
Nem akarom megbántani, bólintok.  Próbálom jóvátenni “szkepticizmusomat”…
– De hogyan jön a 12 a 13-hoz?- kérdem.
– Úgy, hogy ha hozzáadódik még 1, felborul a harmónia. Felbomlik az egység! S mi, akik hiszünk a babonákban, azt tartjuk, hogy halált hoz! Vagy  nagyon kellemetlen eseményt, eseményeket…
– Sokan tartják szerencsétlennek a 13-as számot?
(Főleg, ha péntekre esik!)
– Igen. A Forma 1-ben például nincs 13-as számú versenyautó! Amerikában nincs 13. emelet. Angliában azt ajánlják, aki nem akar szerencsétlenséget, ne utazzon, ne üzleteljen: maradjon otthon. Én is ezt tartom. És vállalom, hogy nagyon babonás vagyok! Az én dolgom elvégre…
Az ajtóból még visszaszólok:
– És a számok egybeesése? Az milyen babona?
Sára elmosolyodik:
– Nem babona! Az egészen más …

 ( Aha… Akkor ezt azt  14-én fogom  elküldeni a főszerkesztőnek: holnap lesz péntek 13!  El ne olvassa olyan, aki babonás…)

                                                                                                     N.I.