-mondta délután az előttem álló, középkorú nő a boltban. Nézzen csak körül! A cukrot se a helyén találtam, a tejet se, az itt sütött kenyeret, zsemlyét se…
-Máshova került sok minden – feleltem. ( Gondolva, hogy lezártuk a témát.) Ám a hölgy folytatta:
-És, hogy miért értékeltek le ennyi mindent?
-??? -Nem tudom…
-Azt észrevette ugye, hogy a 200 fölötti cukor 165, a konyhai törlő (az is 200 általában itt) 140, lett? Aztán a tészta, a rizs, a krumpli, az alma… Majdnem minden olcsóbb!
-Olcsóbb ám! -Szólal meg mögöttem egy vékonyka hang. -Hátranéztem. Kicsi, sovány, idős nénike állt ott, szoknyájától, sapkájától elütő, rikító zöld kabátban. Valamelyik szeretetszolgálat adhatta ezt szegénykének — villant belém a gondolat…De „nem jutottam tovább”, mert a nénike folytatta…
-Még van 500 forintom, csak egy kis kenyeret akartam venni, de így már 5 dkg parizer is kijön belőle… vagy talán egy cukor… A teámba! Ma akciós az is! Vagy inkább a tej? Ha beleférne… suttogta lesütött szemmel.
A középkorú nővel összenéztünk:
-Belefér! –mondtam, a vásárlótársra kacsintva. Ennyit tudunk segíteni…
Akkor egy fiatalember lépett mellénk.
-Bocsánat, de itt álltam…hallottam mindent! Nem tudom milyen akció ez. De a tejet vállalom!
Mire a hölgy:
-Azt én akartam! Pár forint ide-oda… -s már ment is a cukorért. Aztán elindultunk a pénztár felé. A hölgy a sütőipari termékeknél megállt:
-Oda nézzenek! A zsemlye, a túrós táska, a friss kenyér nem itt szokott lenni!
-Nem bizony! A végén. Meg a szemközti polcon…
Kivettem gyorsan egy-két finomságot az idős nénikének (azaz pár pék/cukrász „süteményt”), de mire a csomagolópapírhoz nyúltam volna, már ott is termett egy fiatal eladó.
-Segítek, jó?-mondta mosolyogva.
Meglepetten néztem rá/-és körül! Mert ugyan udvariasak voltak itt mindig… No de ennyire?
Aztán irány a pénztár. Egy asszonyka várakozott, kicsiny gyermekével. Követtük. Csak 1+4 +aki éppen fizet—az már hat ember! Látva ezt az üzlet egyik régebbi dolgozója, azonnal jött: újabb pénztárat nyitni!!!
Akkor a hölgy ismét megszólalt:
-Ugye mondtam! Itt valami változik! Vagy több vásárlót akarnak, vagy az állásukért kell küzdeni! És még a köszönet is ki van írva (fél méteres betűkkel természetesen), amiért magyar boltban, magyar terméket vásároltunk-mi, magyarok!
(N.I.)
