LASSE LÁSZLÓ  –  NORVÉGIA  (nyugdíjas műszerész)

Május elseje itt is nagy ünnep, a munkások ünnepe!! Már korán reggel kezdődnek a felvonulások,délután meg majálisok vannak a parkokban! Minden munkásnak illik felvonulni,de nem kötelező! Én csak néző vagyok, soha nem állok be a sorba, mert vörös zászlókat visznek, és az engem a kommunizmusra emlékeztet!! A Rákosi- időkben voltam iskolás, akkor vonultam épp eleget!! Akár hiszik, akár nem, még Rákosi képét is vittem!!! (Mert vitették velem… olyan időket éltünk!)  Régen volt!  Most már a következő napot, május  másodikát is ünneplem!! Ugyanis, május másodikán van a házassági évfordulónk!! Most leszünk 51 éves házasok! 1 évvel ezelőtt ültük meg az aranylakodalmunkat!Feleségem, lányaim, unokáim, lányaim férjei, azok rokonai… szóval a nagy család.

SZABÓ ILDIKÓ – AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK (vendéglátói dolgozó)

Itt nem ünnepelek mióta itt vagyok, az ünnepnapokon én dolgozok mindig.

A munka ünnepe is ilyen. De a többieknek munkaszüneti nap. És van felvonulás,  a parkokba rendezvények,  de sose jutottam még el sehova!

Munkával ünnepelem a MUNKÁT – azt szoktam rá mondani…

De a régi, otthoni Május elsejei felvonulások és rendezvények felejthetetlenek számomra! Összejöttünk a munkahely előtt, felvonultunk, ünnepeltünk, tréfálkoztunk, aztán a vásárban, meg a körhintákon szórakoztunk… igaz fiatalok voltunk, vidámak! Igazi összetartó erőt éreztünk ezekben a közös programokban. És tényleg volt szerintem benne valami összetartó erő! Igazi élmények, emlékek maradtak!

Itt persze más a helyzet. Meg felnőttként az ember természetesen másként értékeli a világot! És én értékelem ezt az otthonomat is:  van munkám, biztos a megélhetésem, lehetnek céljaim, A fiam most fejezte be az egyetemet, nagyon szép városban élek… Nem bántam meg, hogy itt maradtam! Bár magyar vagyok, de ma már a technika lehetővé teszi, hogy tartsam a kapcsolatot a magyar barátokkal, az otthon élő emberekkel! Rendszeresen internetezek: a közösségi oldalakon  fenn vagyok, az eseményeket is követem, figyelem: érdekel, mi történik otthon! Nem érzem magam elszigetelve az előző hazámtól! Érdekli ugyan mindez a fiamat is, de ő már itt nőtt fel, itt vannak a barátai, itt tervezi az életét… Én meg maradok mellette, vagy a közelébe, ahogy az élet hozza.

HŐBÖR ISTVÁN – AUSZTRIA (pékcukrász, súlyemelő)

Mivel már sok ideje kinn élek, sok minden változik. De az embernek az emlékei…  visszagondolok arra, mikor még gyermek voltam: zászlós felvonulás volt,  azt hiszem a rendszerváltásig. Emlékszem, zászlót nyomtak a kezembe, ami kétszer akkora volt, mint én. És az emlékmű előtt masíroztunk gyerekként! Meg nem értettük igazán, de a szüleink komolyabban vettek ezt. Mivel magyar vagyok tudom, a lelkem mindig is együtt van az otthoni emberekkel! A  munka ünnepe később átcsapott a rendszerváltás után összejövetelekre, úgy búcsú formájában az emberek kicsit kikapcsolódtak A munka ünnepe nekem  már gyakorlatilag ezt jelenti… Itt is ünnepelnek: megtelnek az éttermek, mert itt kint ilyenkor azok is nyitva vannak, és a sok a szabadtéri szórakozás. De ez inkább másnap, mert május elseje törvényes állami ünnep, másnap meg inkább a baráti körök találkozója, a kikapcsolódás,a szórakozás. Én legalábbis így értelmezem, így látom! Előbb az ünneplés és azután a szórakozás! És ez így helyes!

ABONYI ZSUZSANNA – ANGLIA (pénztáros)

Nincsenek nagy emlékeim a május elsejékről. Iskolás koromban talán kétszer vonultam fel, felnőtt korban pedig egyszer . A mi családunkat eléggé tönkretette a kommunista diktatúra, és a szüleim szinte mindig találtak valami kifogást, hogy ne kelljen felvonulni. A majálisokra sem jártunk el gyerekkoromban. A gyerekeimet akkor vittem a el, amikor a Gábor fiam 4 éves volt – 1985-ben! Utoljára pedig 2002-ben voltam a férjemmel és a barátokkal. ami a tűzijáték megtekintéséből és egy kis baráti csevejből állt.

Az angliai május elsejével kapcsolatosan pedig csak a”bank holiday” jut eszembe. Beszélgettem és kérdeztem erről jó pár embert, és szinte senki nem tudott róla, ami engem kicsit megdöbbentett. Itt minden május első hétfője munkaszüneti nap. Itt hívják úgy is, hogy May Day, Anglia -Wales és Észak-Írország. Kezdetben érdekelt, hogyan és mit ünnepelnek? Akkor tudtam meg, hogy Londonban voltak nagy felvonulások, amit mi magyarok a munka ünnepének neveztünk, de itt a munkavállalók jogaiért tüntettek régebben, már a gyarmatosítás korszakában is. Harcoltak például a 16, 14 órás munka helyett a 8 órás munkaidőért, ezt megelőzően a gyermekmunka ellen valamint a nők munkába állásáért és az egyenlő bérért. Ez a történelmi rész. Ma már ez a része nem érdekli az embereket és a fiatalabbak talán már nem is tudják ezeket a dolgokat. Ami a kulturális részt illeti, kicsit hasonlít a miénkhez.. Pl. hagyomány itt a Morris tánc, (hasonlít a májusfa kitáncoláshoz) amit kizárólag férfiak táncoltak jelmezben, vagy éppen a virágkoszorú-készítés, aztán a lányok arcot mosnak a reggeli harmatban. Ma már többnyire inkább tavasznyitó ünnepnek lehetne nevezni, és a Morris táncot is kisiskolások táncolják igen nagy élvezettel. Szóval vannak ilyen hagyományok, némelyik a római korig  nyúlik vissza. A volt szocialista országokban mára már pedig szokássá vált az evés-ivás, körhintázás, vásározás. vagyis a “majális”.