TÓTH MARGIT (ÖNKÉNTES SEGÍTŐ)
Mindannyiunkban felmerül a kérdés, hogy miért látunk magunk körül ennyi gyűlölködést a menekültekkel szemben. Hát az én elméletem szerint a félelem miatt. A plakátokon lévő szöveg szép lassan bekúszott a tudatalattijukba, és elhitték, hogy a menekültek veszélyt jelentenek a megélhetésükre, és a testi épségükre. Akikek van, azért fél, mert elveszítheti, akinek nincs, fél, hogy már nem is lesz, hiszen a menekültek elveszik. A nagy számtól, és a sötétebb bőrtől eleve megijednek, hiszen azokkal a romákkal azonosítják őket, akik nem akarnak dolgozni, beintegrálódni, esetleg veszélyesek. Ezúton is elnézést ezért, van sok roma barátom, és ezt részben tőlük tudom. Van, hogy egy célcsoportot keresnek az utálkozó emberek a saját sikertelenségüket igazolni, hogy legyen kire mutogatni. Ezek szerint az emberek szerint rendszerint más a hibás úgy általában. Majd figyeljétek meg. És van, aki csak a fehér (európai, keresztény stb.) faj és kultúra kihalását vizionálja, vagyis saját maga (vérvonala) elpusztulását, és aki veszélyben érzi magát, az támad! Ezek a dolgok soha nem előzmény nélküliek, ha megfigyelitek, a gyűlölködő emberek mindig nagyszájúak voltak. Nem szeretnek utánamenni semminek, csak a rögtön ítélő bíróság szindróma. Pedig ebben az ügyben pl. nekünk egyáltalán nem kéne bizonygatnunk az igazunkat, a tények magukért beszélnének. De utánaolvasni, esetleg a saját szemükkel megnézni, beszélgetni párukkal már plusz idő és energia. Inkább ideológiákat gyártanak arra, hogy miért nem kell segíteni. Elméleteket gyártanak ájfónokról, nike cipőkről, pénzelésről, meg zsoldosokról (több hónapja vonulnak Európán át, hol vannak a valós bűncselekmények?) Mindent, csak ne kelljen meglátni, hogy mi itt Európában jól élünk, a csóró afrikai meg közel-keleti országokat meg hagytuk elrohadni. Ők legtöbbször nem gonosz emberek, csak (F)élőlények, akik szerint előbbre helyezzük a menekülteket, mint Mo. többi problémáját. Nem lehet őket észérvekkel meggyőzni, mert ha elveszed tőlük, amibe kapaszkodnak, visít az egójuk, mintha kihúznád a lábuk alól a talajt. A szélsőjobbosok meg még tanulatlanok is sokszor. A lényeg, hogy saját magukat érzik veszélyben ezek az emberek, és bármibe belekapaszkodnak, ami alátámasztja hogy ennek lenne alapja. Aki bízik saját magában, és nem a külső körülmények határozzák meg az életét, az a menekültektől sem fél. Én ezt látom nap, mint nap, ha összehasonlítom a a nézőpontokat, vagyis a “két oldalt”
KATA (ÖNKÉNTES SEGÍTŐ)
Most egy olyan hozzászólást szeretnék megfogalmazni, amely a saját szubjektív gondolataimat és érveimet tartalmazza, és tudom, hogy erős vitát válthat ki, mert ez egy segítő csoport, és néhány olyan témát is felvetek, amelyről itt kevésbé divat beszélni. Szavaimért vállalom a felelősséget, kérlek, szándékosan ne értelmezzétek félre.
Pár terepen töltött nap élményeiből több olyan történetet vittem haza, amelyekbe azóta is majd beleszakad a szívem, pedig nem szentimentális, hanem problémamegoldó típusú ember vagyok, az a hozzáállásom: szörnyű vagy nem szörnyű, ami van az van, nézzük, mit lehet tenni. De vittem magammal másfajta élményeket is.
Pontosan tudom, hogy a menekült hetek óta abban él, hogy túl kell élnie a mai napot, ahogy túlélte a tegnapot is, ehhez sokszor élelmesnek, rámenősnek kellett lennie. Ezért egyáltalán nem háborodtam fel, amikor az éhes emberek rám nyomultak ételosztáskor, ki akarták venni a holmikat a raktárból, vagy netán többször próbáltak sorba állni. természetesnek vettem, és határozott fellépéssel igyekeztem rendet teremteni, hogy a gyengébbnek, elesettebbnek is ugyanúgy jusson. Viszont voltak olyan dolgok, amelyek már átlépték az elfogadásom határát. Amikor kevés az ennivaló és megmondtuk, hogy csak kisgyerekeknek tudunk adni, előfordult, hogy többször előre tuszkoltak óvodás korú gyerekeket, mégpedig olyan fiatal felnőttek, akik már csomagokat halmoztak fel. Szerintem az annak a gyereknek nagyon nem volt jó. Vagy amikor az adományhozó kezéből felnőttek kiveszik a csomagot, hiába mondja, hogy gyerekruha van benne, és az eltűnik a tömegben, pedig ő a tranzitba szerette volna eljuttatni. És én úgy gondolom, hogy ez nem arról szól, hogy “keleti mentalitás” (ez előítélet!), és nem csak arról, hogy “sokféle ember jön”. Figyeljétek meg, hogy ilyet többnyire nem egyes emberek, hanem kisebb csoportok tesznek. És ez nem véletlen. Nagyon sok ember így viselkedik, tökmindegy, hogy Pistának, Mohamednek vagy Joenak hívják, ha ráébred, hogy nincs személyes felelőssége, nincs vesztenivalója, beleolvad egy arctalan tömegbe. Gondoljatok arra, hogy egy gazdátlan táskának mi lesz a sorsa egy forgalmas pályaudvar mellett, vagy egy kisvárosi ABC előtt hagyva… És ez nekem egy erős érv amellett, hogy jobb, ha a menekültek a legális úton indulnak el, és van egy kártya, egy névvel és fényképpel ellátott dokumentum a zsebükben, ha egy olyan helyre kerül, ahol valamiféle szervezettség és rendszer van, szolgáltatásokat lehet igénybe venni pl. étkezés és ágy, és nem az aluljáróban osztozik a hajléktalanokkal a földön, ahol semmi más nincs, csak a farkastörvények, meg az a háttér nélküli minimum, amit az önkéntesek próbálnak nyújtani. Elég nagy baj és rettentően rossz üzenet, ha csakis illegális eszközökkel tud előre jutni, miközben megvannak a deklarált emberi jogai. Mondhatjátok, hogy elszállt elveket hangoztatok és nem ebben a világban élek, de én pont azért mondom ezt, mert az égegyadta világon semmi kifogásom, hogy együtt éljek és osztozzak ezekkel az emberekkel a lakóhelyemen, az iskolában, a munkahelyemen, szeretettel és szívesen fogadom őket, de ehhez az kell, hogy megbízhassunk egymásban, becsületesen viselkedjünk egymással és tiszteljük egymás emberi méltóságát. Emberek vagyunk, a személytelenség, a farkastörvények a legrosszabbat hozzák ki mibelőlünk és őbelőlük is. Azért kellene küzdeni, hogy a legális keretek között tudjanak emberhez méltó körülmények között élni, a táborokat kellene megcéloznunk és beletenni az energiát, hogy ott segítsünk, akkor is, ha sokkal egyszerűbb lemenni az aluljáróba és szétosztani egy szatyor süteményt. Nagyon keresem mindazokat, akik ebben partnerek lennének, és nem csak elviekben, hanem akkor is, amikor arról van szó, hogy melyik napon, hány órakor és mit fogunk csinálni. Lehetőségek vannak, ki kellene használni őket!!!
IBOJA IBOLYA (ÖNKÉNTES SEGÍTŐ)
Én akkor vagyok mérges, ha jönnek olyan jó ötletek, amiket lehetetlenség megvalósítani: például civil segítők menekülttáborba? De próbáljátok meg! Írjatok a tábornak, a kormánynak, a Viktornak, vagy “nem is tudom” kinek…, hogy a civil segítőket és a sajtót engedjék be! Ha nem hisztek nekem, próbáljátok meg.
Én honnan tudjam mi a megoldás? Az biztos nem az, hogy akaratuk ellenére táborba küldeni az embereket, akár kajával zsarolva, vagy téves információkkal ellátva. Amíg lehet segíteni addig segíteni kell, civilként nem tudsz mást. Szerintem a tél azért nem lesz akkora gond a civil segítőknek mert akkorra már a határról egyenesen a zárt táborba fogják vinni az embereket, és nem a mi szemünk előtt fog zajlani a dolog. De ne legyen így!
Ám ismétlem – próbáljátok meg! Írjatok a tábornak, a kormánynak, a Viktornak… hogy legalább a civil segítőket és a sajtót engedjék már be!!! Hiszen csak segíteni akarunk! Így, úgy, amúgy – ki/mivel, hogyan tud! A menekülteknek, a magyar embereknek, az országnak, a világnak…!!!
Olyan nagy kérés ez???
