A magyar oktatásügy megújítását, Balog Zoltán szakminiszter távozását követelték múlt vasárnap – a szervezők becslése szerint – mintegy 3 ezren a Parlament előtt a Tanítanék Mozgalom felhívására. A Köz-Hír olvasóit kérdezte, ők mit gondolnak a tanári bérekről. Nagy Ildikó összeállítása.

M. István – nyugdíjas tanár, újságíró, költő

Sajnos nem vagyok tisztában a mai pedagógus bérekkel teljesen, pedagógusnak lenni mindig kiszolgáltatott állapot volt, ha a házastársa nem keresett jól. Azt tudom. Alig akadt értelmes oktatható, nevelhető gyerek. És ez lehangoló –  a bérkérdés mellett!

Sz. Edit – tanár, költő, író, rendező – Budapest

Szerintem hazai viszonylatok között a tanárok bére elfogadható. A jövőben még lehetősége is lesz az iskola igazgatóknak arra is, hogy a minőségi munkát a béremeléseknél differenciálják. Hiszen a tanárok munkája sokszínű. A tudomány, a művészet, a hozzáértő oktatás és nevelés nem pénz kérdése. A tanári munka hivatás!

P. Ferenc – nyugdíjas fotós 

Nem tudom, most nem vagyok képben, de szerintem korábban, a sok plusz munkához képest kevés volt, azért is mentek el külföldre, hogy könnyebben éljenek. Mert a család, a lakás fenntartásához, a megélhetéshez, azaz mindenhez  pénz kell. Így nem mindegy, hogy mennyiért dolgoznak. Sokat fotóztam iskolákban, panaszkodtak is nemegyszer!

De, hogy a kérdésre pontosan tudjak válaszolni… itt szomszédomban lakik egy fiatal tanárnő. Megkérdezhetem? Hogy jobban lássam a lényeget…

(Kis idő múlva…)

Beszéltem a tanárnővel. Értem már! Szerintem elég kell, hogy legyen, akár kezdő, akár középkorú, vagy éppen nyugdíj előtt álló pedagógusról van szó. Azt tudtam, hogy még a további években is lesz emelés, de mennyi – annak nem néztem utána. És mondja itt a kis tanárnő, hogy van 3 magántanítványa is… De azt már otthon, munkaidő után végzi, és nem minden tanár foglalkozik korrepetálással. Pedig az meg még plusz kereset, amely mindenkinek jól jön!

S. Mária Anna – nyugdíjas tanár, író, zenetanár – Budapest

Nyugdíjas tanárnő (magyar nyelv- és irodalom, történelem, valamint ének-zene szakos) vagyok. KISNYUGDÍJAS! Azért emeltem ki a második mondatot, mert ez végül is azt jelenti, hogy a kevéske nyugdíjamból nem élek meg! Végigdolgoztam az életem, már a 70 is közelebb van, mint a 60, így aztán gyakran elgondolkodom azon, hogy mennyivel jobb helyzetben vannak a mai fiatalok! Nem mondom, hogy könnyű dolguk van, a középkorúaknak meg még nehezebb, hiszen ők még nem az informatika, az örökös tanterv- és tankönyv módosítások időszakában nőttek fel. De legalább a megélhetésük nincs veszélyben! Sőt, a magasabb kategóriába tartozók kifejezetten jól élnek! Nem éheznek, fáznak, mint mi, magányos, idős, “nyugalmazott tanárok”! Ez az egyik oldal. A másik: a diákok! Hiányzik döntő többségükből az érdeklődés, az iskola szeretete, a biztonság, a jövőkép, a céltudatosság. Egyre nagyobbak a követelmények is, így nem csoda, ha csak azért szerzik meg a szakmát, az érettségit, hogy ki tudjanak menni külföldre! Mert ott megbecsülik a tudást! Itthon nem! Sajnos…

T. Valter – tanár, művészettörténész, festőművész 

Én annyit tudok hozzászólni, hogy a kormány nem tartotta be az ígéretét, nem emeltek úgy, ahogy ígérték és a pedagógusbér nem követi a minimálbért. Így sajnos nem tudok nagyon oda- és vissza lenni, arról nem beszélve, hogy egy friss, nemzetközi felmérés szerint Magyarország a pedagógusbérekben a sor végén kullog, csak Szlovákia és Brazília van mögötte. Az emelés is jelentéktelen mértékű. Közben a tanárokat és a gyerekeket lehetetlen helyzetekbe sodorja az állandóan improvizáló Balog-féle vezetés. Az idei érettségi nagyon nehéz lesz a szakgimnazisták számára, hiszen csak tavaly jelentették be nekik a mibenlétét. Ez nem törvényes, óriási stresszt jelent, mert a felelősség persze az iskolára, a diákokra és tanáraikra van srófolva. Szóval ezért “sokkal nagyobb” emelés is – kevés!