Budapest felől a Balatonra haladva az M7-es itt-ott beáll, ami a kánikula miatt semmi szokatlant nem rejt magában. Az annál is inkább, hogy a siófoki vasútállomás környékén fiatalok félmeztelenül, vagy csillámló arcokkal gyömöszölődnek fel a vonatra. Zamárdi állomásnál aztán a ’Hello Sound’ kiabálások után egyértelmű: két év bezártság után idén ismét kinyitotta a kapuit a fesztivál.

Csütörtökön délután kettő körül kánikula van, árnyékban is 38 fokot mérhetünk, a fesztivál bejárata felé forrónadrágok, meztelen felsőtestek, és táskákból előkerülő italok – a kánikulában bent a fesztivál területén a fél literes víz 750 forintba, egy korsó sör 1200 forintba kerül. Hiába, infláció van, és ki is maradt két év.

Délután a beengedés gördülékeny, de mintha a biztonsági ellenőrzés szigorúbb lenne: aprólékosabb motozás, és még az ingem elülső kicsi zsebébe is benéznek.

Ekkortályt bent inkább csak lézengenek, a küzdőtér szinte üres, aki épp nem a sátrakban vagy az apartmanban alapozik az a parton van – a víz kellemes, csak épp valami kibírhatatlan zene idegesítő zaja zavarja a vízparti pihenés nyugalmát.

Két éve káprázatos dzsungeles nagyszínpad fogadott minket, ami olyan szuperre sikeredett, hogy ennyire kimagasló látvány messze az élmezőnyben volt az eddig a VOLT-on, vagy az EFOTT-on megszokottakhoz képeset. Hát idén a Sound nagyszínpad látványvilága beleolvadt az átlagba, szubjektív vélemény: nem emlékszünk még ilyen egyszerű és összescsapott színpadi látványvilágra az elmúlt évekből nagyfesztiválon.

Sok a por, párakapukat nem nagyon látni – mennyibe került volna több helyszínre pár cölöpre valami ruhaanyagot kihúzni, hogy árnyék legyen egyes részeken? Reméljük jövőre erre is gondolnak a szervezők, mert ha Sound a ’prémiumfesztivál’, akkor van bennem egy olyan elvárás, hogy nem máshonnét idehozott faék egyszerű látványelemekkel, hanem igenis párakapukkal, árnyékolókkal, frissítő pontokkal vár a Sound.

A kicsit a már-már csak a hírnevéből pörgő fesztivál sajtósként is lazább lett: korábban VIP élmény várta a megfáradt újságírót, idén már meg kellett elégedni az elkerített sajtós résszel a nagyszínpad mellett.

Egy dolog nem változott: a közönség. Sok fiatal, és örökfiatal, akik az elmúlt hónapokban-években ezekre a pillanatokra vártak és készültek, a tökéletes testek mutogatása mellett a menőbbnél menőbb napszemüvegek, cipők, csücsörítéses szelfik – utánozhatatlan Sound élmény, Pumped Gabó és Voksán Virág hasonmásokkal.

Fél hét fele aztán már hatalmas számban érkezik az embertömeg, sodor az ár a nagyszínpad fele, utánozhatatlan fesztiválhangulat van végre. Merthogy két év kihagyás volt, ami 40 évesként nem sok, de egy tinédzsernek igenis.

ALOK és JONAS BLUE fergeteges bulit csap, de a buli igazán a headliner DIMITRI VEGAS & LIKE MIKE alatt hág a tetőfokára, állítólag még a szeizmográfok is belelengtek. Az Arenaban a Wellhello is odacsap, majd szépen lassan csordogál az embertömeg a kempingbe, az apartmanokba, a taxikba, vagy az éjjeli bagolyvonatokra.

Kétségtelenül nagyon vártuk már, hogy újra a Balatonon fesztiválozhassunk, de érezhető, hogy két év kimaradt: minden jóval drágább, mint korábban, és a fesztiválon a prémium érzés is valahogy elveszett, de legalább most végre önfeledten szórakozhattunk, világsztárokra ugrándozhattunk, és elfelejthettük az elmúlt évek bezártságát. Reméljük, a fesztivál jövőre megújult erővel és a korábbi évekhez megszokott módon prémium élményekkel vár.

A nagy fesztiválok sorában jövő héten következik az EFOTT, majd pedig augusztusban jön a Sziget fesztivál.