Egy áprilisi szombat kora reggel Akara Etteh a telefonját ellenőrizte, amikor kilépett a London központjában található Holborn metróállomásról.

Egy pillanattal később már egy elektromos kerékpár hátulján ülő tolvaj kezében volt – Akara üldözőbe vette, de elmenekültek.

Ő csak az egyik áldozata egy becslések szerint 78.000 “rablás” Angliában és Walesben a márciusig tartó évben, ami nagymértékű növekedés az előző 12 hónaphoz képest.

A büntetőeljárások aránya e bűncselekmény esetében nagyon alacsony – a rendőrség szerint célba veszik a felelős bűnözőket, de nem tudják “letartóztatni magukat a problémából”. Azt is mondják, hogy a gyártóknak és a technológiai cégeknek nagyobb szerepük van.

A bűncselekmény áldozatai a BBC-nek elmondták, hogy milyen hatással volt rájuk – a pótolhatatlan fényképek elvesztésétől kezdve a több tízezer font ellopásáig.

Akara számára pedig, mint sok más embernek, akinek elvették a telefonját, egy másik frusztráció is felmerült: képes volt nyomon követni, hogy hová került a készüléke, de tehetetlen volt, hogy visszaszerezze.

Amikor körülbelül egy órával később hazaért, iPhone 13-as készülékét elveszett üzemmódba helyezte – ami azt jelenti, hogy a tolvajok nem férhettek hozzá a tartalmához -, és a laptopján keresztül bekapcsolta a Find My iPhone funkciót.

Ez lehetővé tette Akara számára, hogy nyomon kövesse telefonja hozzávetőleges helyét, és szinte azonnal kapott egy értesítést, hogy a telefon Islingtonban van. Nyolc nappal később a telefon ismét észak-londoni különböző helyeken pingelt.

Egy olyan lépéssel, amelyről utólag azt mondja, hogy “nem ajánlaná”, elment két olyan helyre, ahol a telefonja járt, hogy “körülnézzen”.

“Elég kockázatos volt” – mondta. “Az adrenalin és a düh hajtott.”

Nem beszélt senkivel, de érezte, hogy figyelik, és hazament.

“Nagyon dühös vagyok” – mondta. “A telefon drága. Keményen dolgozunk azért, hogy megkeressük azt a pénzt, hogy meg tudjuk venni a mobiltelefont, és valaki más azt mondja, hogy ‘csessze meg’.”.

Aztán májusban, alig több mint egy hónappal a lopás után Akara ismét megnézte a Find My iPhone-t – a drága kincse most a világ másik felén volt – a kínai Sencsenben.

Akara feladta.

Nem ritka, hogy az ellopott telefonok Shenzhenben kötnek ki – ahol ha a készülékeket nem lehet feloldani és újra használni, szétszerelik őket alkatrészekre..

A város 17,6 millió embernek ad otthont, és egy nagy technológiai központ, amelyet néha Kína Szilícium-völgyeként emlegetnek.

Az Akara telefonjának ellopását követő pillanatokban rendőröket látott az utcán, és elmondta nekik, mi történt. Elmondása szerint a rendőrök tudtak arról, hogy a tolvajok “körbejárják a környéket”, hogy telefonokat lopjanak, és arra biztatták, hogy tegyen online bejelentést a bűncselekményről, amit meg is tett.

Néhány nappal később a Metropolitan Police e-mailben közölte vele, hogy az ügyet lezárták, mivel “nem valószínű, hogy azonosítani tudjuk a felelősöket”.

Akara ezt követően benyújtotta a képeket és az információkat, amelyeket azokról a helyszínekről gyűjtött, ahol az ellopott telefonja volt. A rendőrség elismerte az átvételt, de nem tett további lépéseket.

A Metropolitan Police nem kívánta kommentálni Akara konkrét ügyét, de közölte, hogy “a forrásokat a forró pontokra, például Westminsterre, Lambethre és Newhamre irányítja, fokozott járőrözéssel és civil ruhás rendőrökkel, amelyek elrettentik a bűnözőket és láthatóbbá teszik a rendőröket a közösség tagjai számára”.

A BBC-vel sokan mások is felvették a kapcsolatot, és beszámoltak tapasztalataikról, amikor elvették a telefonjukat. Az egyikük, a 44 éves James O’Sullivan Surreyből azt mondja, hogy több mint 25 000 fontot veszített, amikor a tolvajok az ellopott készülék Apple Pay szolgáltatását használták.

Eközben a Newcastle-i Katie Ashworth elmondta, hogy a telefonját egy parkban rabolták el az órájával és a telefontokban lévő bankkártyával együtt.

“A legszomorúbb dolog az volt, hogy a telefonon voltak az utolsó fotók, amik anyukámról készültek egy sétán, mielőtt túl rosszul lett ahhoz, hogy bármit is csináljon – bármit megtennék, hogy visszakapjam azokat a képeket” – mondta a 36 éves nő.

Azt mondja, a rendőrség részéről megint csak nem történt semmi.

“A rendőrség még csak nem is járt utánam, annak ellenére, hogy a banki tranzakcióimból pontosan kiderült, hová mentek a tolvajok” – mondta.

“A rendőrség csak annyit mondott, hogy nézzem meg a Facebook Marketplace-t és az olyan helyi használtcikk-boltokat, mint a Cex.”

Miért nem képes a rendőrség a jelek szerint fellépni ez ellen a bűncselekmény ellen – vagy visszaszerezni az ellopott eszközöket?

Mat Evans rendőr, aki több mint egy évtizede vezeti az ilyen jellegű bűncselekményekkel foglalkozó csoportot a West Midlands-i rendőrségen belül, elismerte, hogy az ellopott telefonoknak csak “meglehetősen kis részét” sikerül visszaszerezni.

Szerinte a problémát a bűnözők gyorsasága jelenti.

“A telefonokat néhány órán belül lerakják az ismert orgazdákhoz” – mondta.

“Mindig harc az idővel közvetlenül bármelyik ilyen bűncselekményt követően, de az embereknek mindig jelenteniük kell ezeket a dolgokat a rendőrségen, mert ha nem tudjuk, hogy ezek a bűncselekmények megtörténtek, akkor nem tudjuk kivizsgálni őket.”

És néha egyetlen letartóztatás is sokat számít.

“Amikor elkapjuk ezeket a bűnözőket, akár tetten érjük őket, akár utólag, a bűnözési rátánk megugrik” – mondta.

“Elég gyakran az adott személy hatalmas mennyiségű bűncselekményért felelős.”

A probléma azonban nem csak a rendfenntartásról szól.

Richard Smith parancsnok, az Országos Rendőrfőnöki Tanács (National Police Chiefs’ Council) vezető tisztjeit tömörítő, a rendőrségi stratégia kidolgozását segítő testület parancsnoka nyilatkozatában azt mondta, hogy a testület “továbbra is célba veszi” a legterjedelmesebb bűnözőket.

“Tudjuk, hogy nem tudjuk letartóztatni magunkat ebből a problémából” – mondta.

“A gyártóknak és a technológiai iparnak fontos szerepe van abban, hogy csökkentsük a bűnözők azon lehetőségeit, hogy hasznot húzzanak a lopott készülékek továbbértékesítéséből.”

Az ellopott telefonokat már most is nyomon lehet követni és az adataikat törölni az olyan szolgáltatásokon keresztül, mint a “Find My iPhone” és a “Find My Device”, az Androidról.

De Dame Diana Johnson rendészeti miniszter a héten azt mondta, hogy a kormány azt szeretné, ha a gyártók gondoskodnának arról, hogy minden ellopott telefont véglegesen le lehessen tiltani, hogy megakadályozzák a használt telefonok eladását.

A rendőrfőnökök feladata lesz az is, hogy több információt gyűjtsenek arról, hogy ki lopja a telefonokat, és hová kerülnek az ellopott készülékek.

A kormány szerint a használt telefonok iránti növekvő kereslet az Egyesült Királyságban és külföldön egyaránt a lopások számának legutóbbi növekedése mögött álló egyik fő hajtóerő.

A belügyminisztérium csúcstalálkozót szervez, amelyen a technológiai cégeket és a telefongyártókat arra kérik, hogy fontolják meg azokat az innovációkat, amelyek segíthetnek megállítani a telefonok illegális kereskedelmét.

Evans rendőrfőnök szerint “nincs csodafegyver”, de szerinte van egy dolog, amit a gyártók megtehetnek, és ami “óriási segítséget” jelentene a rendőrség számára: a pontosabb nyomon követés.

“Jelen pillanatban a telefonos nyomkövetés rendben van” – mondta.

“De ez még nem az a jelenet a Total Recallban, ahol egy nyomkövetővel a kezedben rohangálhatsz, és sprintelhetsz az úton egy kis csipogó pont után.

“Tudom, hogy nagy kérés a telefontársaságoktól, hogy ezt megvalósítsák, de ez rendőri szempontból óriási segítség lenne.”

Az Apple és az Android nem adott nyilatkozatot a BBC-nek, de a Samsung közölte, hogy “szorosan együttműködik a kulcsfontosságú érdekelt felekkel és hatóságokkal a mobiltelefonlopások és a kapcsolódó bűncselekmények kérdésében”.

Tom Singleton további tudósítása