„Jaj, úgy élvezem én a Strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset, látok-hallok és még Bambi is kapható!”
Augusztus 18. és 21. között a Nagyon Balaton által Zamárdiban megrendezett háromnapos Strand Fesztiválon ugyan Bambit nem találhatott senki, rengeteg vicceset láthatott viszont, valamint hazai sztárok és világhírű zenekarok koncertjein bulizhatott a közönség kifulladásig. Hangulatból pedig nem volt hiány! A Balaton hűsítő hullámai és a több mint hetvenkét órányi koncert vonzotta a fiatalokat, idősebbeket, itthonról és a határainkon túlról is.
A legsűrűbb nap kétségtelenül 19-e, hétfő volt, amikor is a híres amerikai banda, a Fall Out Boy koncertezett este tizenegytől. Már a vasútállomáson is szokatlanul sok ember kavargott, a városban szinte tömeg verődött össze a trafikok és a kisboltok előtt, tömve voltak az éttermek, hosszú kocsisor kígyózott, és ez a fesztivál területe felé egyre csak nőtt. A beléptető kapuk előtti kempingben a színes sátrak kavalkádja mosolygott az emberre, gyűrött, de bulizásra vágyó emberek bújtak elő, indulásra készen, hogy ezt az estét is végigtombolják. A bejáratnál, este hét óra ellenére is több száz méteres sor állt, mindenki türelmetlenül toporgott, hogy végre-valahára bejuthasson.
Odabent aztán minden bosszankodás feledésbe merült, éppen elég volt két szemmel és két füllel befogadni, ami az ember körül folyt éppen. Három színpadnál bulizott a tömeg az éppen játszó zenekar koncertjére, a Balaton parton alig lehetett helyet találni a törölközők és az azokon pihenők között. Az ember legnagyobb félelme az volt, nehogy valakire rálépjen, vagy éppen átessen rajta. Az ételes standoktól finom illat terjengett, amitől önkéntelenül is korogni kezdett minden gyomor, az italpultoknál a behűtött nedűk szinte követelték, hogy segíthessenek a hőségben kicsit felfrissülni. Senki nem lepődött meg, ha felnézett a magasba, és néhány elszánt, bátor, erős idegzetű bungee jumpingozót látott a levegőben. Még késő éjszaka is sokan próbálták ki a szórakozásnak ezen extrém formáját.
Fesztiválozók a több helyszínes Nagyon Balaton fesztivál keretében megrendezett Strand Fesztiválon a zamárdi szabadstrandon 2013. augusztus 19-én
MTI Fotó: Mohai Balázs
Ahogy sötétedett mintha egyre több ember jelent volna meg. Hosszabbodtak a sorok a standok és az italpultok előtt, hangosabbnak tűnt a zene és a zsivaj, az emberek jókedvűen igyekeztek hol az egyik, hol a másik színpadhoz. Az Intim Torna Illegál a lelkes közönséggel lyukat vájt a kádba, a Fish zenekar koncertjén kedélyes pogó alakult ki, az együttes a színpadról tüzelte a népet, és közben még arra is odafigyeltek, hogy mindenki ép orral és teljes fogsorral hagyja el a végén a helyszínt. Eközben egy másik színpadon a Subscribe vezényelt, hatalmas embertömeg zsúfolódott össze, hogy együtt tombolhassanak kedvencükkel.
Negyed tizenkettőre aztán nem csak a vihar, hanem a Fall Out Boy is megérkezett, és egy többezres, kissé heringparti érzetet keltő, de teljesen lelkes, bulizni vágyó közönség üdvrivalgása köszöntötte a fiúkat. Egy emberként tombolt a Strand, tekintve a szűkös helyet, szinte lehetetlennek tűnt eldönteni, meddig tart az egyig csápoló kar és hol kezdődik a másik. A tomboló szelet nem lehetett érzékelni, a porfelhő senkit sem érdekelt, egytől egyig mindenki teljes szívvel adta át magát a zenének. A fiúk pedig ugyanilyen odaadással szolgáltatták a szórakozást, hatalmas lelkesedéssel tépték a gitárhúrokat, sújtottak le a dobverőkkel és engedték ki a hangukat, hogy mindenki jól halljon mindent. Ki-ki hallhatta a kedvenc FOB dalait, és ilyenkor rendre mindenki megőrült, úgy énekelt az énekessel, mintha a háttérkórusa lenne, néhány szerencsés pedig bodysurfölve járhatta be az egész nézőteret a többi ember feje felett. A fiúk még néhány magyar szót is megtanultak a rajongóik kedvéért, megköszönték mindenkinek a közös bulizást, és biztosítottak a szeretetükről is, amit a közönség óriási ovációval értékelt.
Az éjszaka folyamán a szélviharban a Heaven Street Seven, a The Carbonfools és Neo szólt teljes hangerővel, az összesereglett fesztiválozók pedig fáradhatatlanul tomboltak egészen hajnalig. A korai órákban azok, akik csak egy napra érkeztek, szedelőzködni kezdetek, ki a kocsijához, ki a vasútra indult, a sok bérletes fesztiválozó pedig a sátrához. A vasútállomáson hasonlóan hosszú sor tekergőzött, mint a beléptető kapuknál korábban, délután, a padokon már nem volt hely, de a földön sem nagyon. Mindenki oda telepedett le, ahová csak tudott, és a vonata érkezéséig „pihentette a szemeit.” Hazaérve, az útporától megszabadulva, „kis” pihenés után visszatekintve kijelenthető, senkinek nem hiányzott a Bambi a Strandról. Ez nagyobb élménynek bizonyult, azokra a szerencsésekre pedig, akik bérlettel még egy napot maradtak, további szórakozás-sorozat várt augusztus huszadikán, a fesztivál zárónapján.
