Egy éve magam is a tankönyvet átlapozva vártam, milyen lesz majd kiöltözve, hivatalos füzetben, szigorú szabályok mellett megírni az érettségit. Bár nem izgultam különösebben, tudtam, ezen múlhat, hogy milyen foglalkozásom lesz életem hátralévő részében.

Az érettségi nemcsak azt jelenti, hogy számot adjak az elmúlt négy évről, hanem azt is, hogy érett vagyok egy komolyabb vizsgához. Mert a dolgozatírás már rutinból megy, a felelésnél is tudom, hogyan adjak elő. Az érettségi összetett, hosszú, nagyobb tudást igényel, hivatalosabb. Na, de annyi hivatalos dolgot kell megtennem még az életben. Ha már 18 vagyok, akkor kezdődjön ezzel; nevezzenek érettnek, essek át az első komolyabb próbán. Érjek el valami komolyat a saját erőmből, a saját tudásomból, a saját négyéves szorgalmamnak köszönhetően!

Valóban, egy egyetemi vizsgához talán ez semmi. Egy házasságkötéshez, az első ház megteremtéséhez szükséges tennivalókhoz, a gyerekneveléshez egy érettségit jól megírni nem nagy kunszt. De én csak most tanulok ezekbe bele, de csak most kerülök a mélyvízbe. Az első lépést sem gátfutással kezdi az ember. Az érettségi az első lépés. Nagy lépés, az eddigieknél jóval nagyobb, a jövőhöz vezető úton. A saját életünkért. Hajrá!