Tisztelt Olvasóink!

A Facebookon olvastam egy zárt csoportban egy S.O.S. segélykérést: “Sziasztok a segítségeteket kérném. Beköltöztünk tegnap egy albérletbe a lányommal és a vejemmel. Kifizettük az albérleti díjat, erre este odajöttek többen, és kidobtak minket! Most sajnos nincs hova mennünk! Mit tegyünk?”

Kétségbeesett segélykéréssel fordult egy facebook felhasználó zárt csoportban embertársaihoz. Mély hallgatás követte a bejegyzést. A hölgy neve mellett szerencsére egy telefonszám is szerepelt.

Megemlítette a bejegyzésben, hogy WIFI-ről ír és várja, ha van valakinek bármilyen ötlete, javaslata. A jó szándék, emberség vezérelt. Maga a gondolat is nyomasztó volt, hogy tudomással bírok arról, hogy bajba jutott egy család, embertársaim az utcán élelem, fedél nélkül, kiszolgáltatottan a segítségünket kérik.

Fontos tényező az idő a cselekvésekben. S néha az időre hivatkozva könyörtelenül bánunk másokkal. Néha a lelkünk, lelkiismeretünk csak akkor szólal meg, ha mi magunk kerülünk bajba. Néha elég csak néhány jó szó. Néha többet kell tenni pár jó szónál embertársainkért. Néha a legjobb barátom is, csak akkor keres, ha bajba jutott. Néha a legjobb barátok is akkor keresnek téged kedves olvasó, ha bajba jutottak. Néha valakinek fel kell figyelni egy segélykérésre. Néha valakinek fel kell vállalni a feladatot, hogy felhívja mások figyelmét az egymás iránti odafigyelés, cselekvés fontosságára. Ezért hát nem sokat vártam. Felhívtam a megadott telefonszámot és egy kedves hangú hölgy köszönt bele a telefonba, aki remegő kézzel nyúlt a telefonért és remegő hangon várta, ki szól bele a vonal túlsó végén a “kagylóba” Elmondta, hogy jóhiszeműen megbíztak a lakás tulajdonosában és előre kifizették az albérlet árát, de szerződés nem köttetett, csak szóbeli megállapodás. Később pedig azonnal utcára tették őket.

Javasoltam próbáljanak meg a rendőrséghez,az önkormányzat jegyzőjéhez fordulni. A rendőrség arra hivatkozott, hogy tettlegesség nem történt, így nem avatkozhatnak közbe. A polgármesteri hivatal, hogy nincs pénz arra, hogy segítséget nyújtsanak. Felhívtam az S.O.S Krízis Alapítványt. Nagyon készséges hölgy vette fel a telefont és megkérdezte kiskorú van-e a családban? Említettem neki rögtön, hogy nincs kiskorú, hanem csak három jóhiszemű, jólelkű embertársunkról lenne szó. Hisz hiába felnőttek, de kétségbeesettek, tanácstalanok és kiszolgáltatottak. A hölgy azt tanácsolta a BMSZKI, vagyis Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinél jelentkezzenek, ott kapnak ingyenes jogi segítséget és szállást.

Ezután visszahívtam a bajba jutott családot. akik megérték köszönni a segítségemet.

A következő kérdésük az volt: “De hát ők most mit tudnak csinálni? Hol legyenek napközben?”Megkérdeztem őket, hogy milyen szakmával rendelkeznek? A három felnőtt közül az idősebb hölgynek pék a szakmája. A vejének pedig asztalos. Ezután jutottam arra a megoldásra, hogy egy felhívásba tenném közzé az esetüket, hátha valaki hatásos és gyors segítséget tud nyújtani az ügyben? Olyan megoldást és emberséges segítőt keresnénk, aki szállással együtt munkát tudna biztosítani nekik. Minden élelmük, sok egyéb holmijuk az albérletben maradt.

Kérjük, hogy megosztással segítsék munkánkat, hogy emberek ne kerüljenek utcára és közös erővel segítséget nyújthassunk bajba jutott embertársainknak és elősegíthessük azt,hogy minden embertársunk EMBERI MÓDON élhessen! Telefonos elérhetőség a szerkesztőségben található, ha VALÓS segítséget szeretnének nyújtani rászoruló embertársuknak kérem hívjanak minket!

info(kukac)koz-hir(pont)hu

Köszönjük!