Most azokat kérdeztük, AKIKET NEM SZOKTAK MEGKÉRDEZNI!
Mártuska – 35 éves
Néha nézem a híreket, de abban mindig rossz dolgokat beszélnek. Olyankor szomorú leszek. Azért nem engedi a bátyám végignézni! Olyan rossz, hogy rossz dolgok történnek a világban… Olyankor mit csinálok? Lefekszek aludni.
Korán kelek minden reggel. A H. Házban (egy rehabilitációs intézmény) takarítok. Délutánra meg már úgy elfáradok… Régebben még amikor hazaértem, szoktam olvasni. Újságot legtöbbször, de néha könyvet is. Most már nem. Most háromféle gyógyszert kapok. Nagyon hamar elalszom tőlük… Azt mondta doktornő, ezek jól gyógyítják a skizofréniámat!
Imre – 41 éves
Figyelem hát! Mert az, hogy balesetben elveszítettem a hallásomat és egyik lábamat félig, még nem jelenti azt, hogy bolond vagyok! Pedig a volt családom annak tart! Miután hazajöttem a kórházból, a feleségem beadta válópert. És most már a lányaim sem jönnek meglátogatni. Nem akarnak mutogatni… szégyellik az apjukat! Ugyanis tanulom a „jelelést”, egy kis fiatal jeltolmács jár hozzám, ő tanít. Vele nagyon jól el tudok beszélgetni! No most kérdezheti, hogy: hogyan? Úgy, hogy fiatal koromban egészséges voltam. Tudok beszélni, emlékszek a hangzásra, írok-olvasok. Vagy írva beszélgetünk (és közben megtanítja a szavakhoz tartozó jelet), vagy szembe fordul, én figyelem a száját és leolvasom, mit mond. A tévében az olyan adókat nézem, ahol feliratok is vannak, vagy bekapcsolható a feliratozás. Így tudom, hogy mi történik itthon és világban. És ha meglepődik, ha nem, van saját véleményem is! Az, hogy a bevándorlókat és a velük jövő terroristákat nem kellett volna Európába beengedni! Visszaküldeni úgysem tudják őket!
Éva – 55 éves
Megnézhetem? –kérdi. Gondozónője bólint, majd elmondja, hogy Éva asszony vakon született. Ő tapintással „nézi meg” az embereket. (Ki milyen magas, mekkora haja van, kicsi a körme, vagy hegyes…) Aztán leülünk és beszélgetünk.
A tévé nálam egész nap szól – mondja. Mindenről tudok, ami a világában történik. Ma főleg a Tisza jégtábláiról beszéltek. Tiszacsegénél elsodródott egy halászhajó /???/. De lehet, hogy egy házikó volt… Tudja én sosem láttam ilyen dolgokat, csak elképzelem! És azt is mondták, hogy összetorlódtak a jégdarabok és Szolnok felé tart a jéghegy. Én legalábbis olyan csúcsosnak gondolom! Aztán Európa védelméről beszéltek! Mert megint volt egy csúcstalálkozó! De azt nem értem, hogy mért csak találkozgatnak az államok vezetői? Semmi konkrét cselekedet nincs belőle! Akkor meg úgysem tudják megállítani ezt az emberáradatot. Én ezt egy pohárhoz szoktam hasonlítani: ha csak öntjük-öntjük belé a vizet, megtelik és kifolyik. Kipróbáltam. Megnéztem meddig lehet önteni… de amikor folyt a kezemre, tudtam hogy tele van. Nem fér bele több! A végén még így járunk mi is! Tele lesz minden utca, minden ház. Vagy rosszul gondolom? Sokan azt mondják, hogy igen! Azzal vigasztalnak, hogy sok üres hely van még itt Európában, elférnek akik jönnek! De én csak elképzelni tudom a menekülteket… Olyankor meg sajnálom őket! Milyen rossz lenne, ha valaki elzavarni engem is itthonról! Akkor meg úgy érzem, hogy nekik is rossz! Ki tudja, hol az igazság…
Bözsi néni – 87 éves
Jaj kedveském, én már öreg vagyok a világ dolgaihoz!Pedig valamikor minden érdekelt. És már a szemeim is rosszak. Én inkább hallgatom a tévét, mint nézem. Nem lenne jó, most fiatalnak lenni! Már a világban, úgy értem. Mert itthon biztonság van. Ez az ország vezetőinek köszönhető. Csak ne a másik párt győzzön. Amelyik be akarja engedni a feketéket! Az unokámmal is ezen szoktunk vitatkozni. Ő azt mondja, hogy inkább színes ország volna jó, meg kell ide a munkaerő, de hiszen sok embernek nincs is munkája! (NEVET) Meg az a sötét lepel! Elfelejtettem a nevét, pedig mondta ám… Azt is jónak tartja, mert akkor az asszony nem csalja meg az urát! A párja, vagy hogyan is kell mondani a lányt, akivel együtt lakott? Szóval már két ilyen összeköltözése volt. De nőknek egy idő után más tetszett meg. Mind a kétszer! A gyerek meg hazajött 1 év, másodszor majdnem 2 év után… Nem tudom megnősül-e valamikor? Én nem tudtam volna elhagyni az uramat! Összevesztünk néha, nem mondom, de ahogy szegény anyám szokta mondani: „nincs olyan két csésze, hogy össze ne koccanjon!”(NEVET) Hát így. Elvitatkozgatunk! A lányom meg nevet rajtam, hogy már modern korban élünk. De azért ő is szívesen meghallgatja ám a régi történeteket! Meg, hogy hogyan ismerkedünk meg az apjával, milyen volt a leánykérés! De a vejem, meg az idősebb unokám udvarlója nem beszélget velem. Ők csak köszöntenek. Aztán előveszik azt a micsodát és pötyögtetnek! Mi is az? Ja, most az a telefon! Az én időmben tantuszt kellett bedobni az utcai telefonba! Aztán tárcsázni… Mit is hívtunk mindig? Közben elfelejtek ám szavakat, pedig annyira ki akarom mondani…
