Péter Frigyes (63) – Szombathely – biztonsági őr
Igen, létezik! Közel egy éve találtam rá én is a páromra! Nagyon boldogan éltünk jó fél évig. Aztán tegnap hagyott el, egyedül vagyok fél év után (mert fél évig csak együtt jártunk). Nagyon rossz érzés! Ma reggel még beszéltünk telefonon, de a személyes találkozásoknak sajna lőttek! Én nagyon szerettem, és szeretem most is!
Másnap reggel: Csak még azt szeretném elmondani, hogy, megbeszéltük este: felkeresem ma a munkahelyén. Meg is tettem. Azt mondta, a mi kapcsolatunknak nincs jövője, nem érdemes folytatni! Nem tudomígy, hogyan tovább?
Pár perccel ezelőtt írtam a volt páromnak újra. Kértem, hogy adjunk esélyt egymásnak, és a kapcsolatunknak. Azt kifogásolja most meg, hogy nem mentem el szombat délelőtt családi napra vele! Nem hívott, pedig én kértem, hogy mehessek! Aztán meggondoltam magam, már nagyon bánom. Mindenki a párjával volt azt mondja. Beismerem: tévedtem. De ez még nem ok egy végleges szakításra! Nem szakadhat meg egy kapcsolat ilyenen? Ezek szerint más is van a dologban. Ezt abból gondolom, hogy ma este már elvitte a ruháit, amikor hívtam, a telefont kinyomta, nem áll szóba velem… Ennyit ér egy kapcsolat? Nem értem… Én szeretem! Akkor miért?
Budai. Rozália – Miskolc – ápolónő
Van egy ismerősöm, 67 éves asszony, ötször ment férjhez. Meghalt mellette mind az öt férj. Ő túlélte őket. Tehát van szerelem – mindegy hány éves az ember! Itt a bizonyíték rá! Nagyon szerette, ápolta mindegyiket! De hát sajnos ilyen az élet!
B. István (65) – víz-villany-gázszerelő – Sopron
Az első két feleségemtől elváltam, a harmadik meghalt. Így papír szerint özvegy vagyok. Mivel nem bírom a magányt, és a legifjabb lányomnak is anya kellett, elkezdtem az ismerkedést. Hát… nehéz volt jó asszonyt találni! Vagyis akit én jónak véltem! Mert mit is keresnek a nők? Házat, lakhatóságot, szuper berendezést, eltartást, no meg „ a pénzeszsákot”, csak eltűrik érte a férfit! Szerelem? Hova gondol? Az a fiataloknak való! Szóval találtam egy megfelelő elvált asszonyt, pár hét után összeköltöztünk. Egy fél évig nem is volt különösebb probléma. A gyanú akkor kezdődött amikor egyik telefont, majd másikat, aztán takarékbetétkönyvet hagyta el, a táskáját is „ellopták” amibe éppen nem kis pénz volt, hiszen az autóját ment fizetni… Jó pár hónap után kezdtem leltárt csinálni….. Azt hittem nekimegyek a falnak – annyi volt a hiány! Ki is raktam őnagyságát a saját, odahozott kis cuccaival együtt! Akkor még ő ment ügyvédhez panaszra! De nem tudod mit tenni! Se élettársi szerzés, se házassági papír, semmi se volt!
Ketten maradtunk a kislányommal. Mivel a martematika volt a gyengéje, fogadtam mellé egy tanárnőt. Egy nagyon csinos, okos, fiatal hölgyet. Egy idő után – ne nevessen ki – beleszerettem! Azt nem is kérdeztem, hogy ő szeret-e? Olyan természetes volt, olyan kedves, gondoskodó. Összeköltöztünk, természetesen hozzám, mert ő albérletben lakott. Az első évek nagyon szépek voltak. De szép lett volna a többi is, ha akkor….(elgondolkodik) …nem megyek haza egy nappal előbb! A kis Zsanett iskolában volt, gondoltam a ház üres: vettem elő a kulcsomat mikor hangokat hallottam. Behúzódtam a bejárati ajtó függönye mögé. És kivel jött ki az én kis párom nagy zokogva? A történelem tanárral! Azt panaszolta éppen, hogy bár megkap mindent, anyagi gondja nincs, olyan sivár az élete! Igazi, tartós szerelemre vágyik! No, kapott tőlem akkora pofont ott helyben…! A tanár úgy meg úgy iszkolt, mint aki puskával kergetnek… Másnap az imádott párom elköltözött.
Mint később megtudtam, „fél város” tudott a kalandozásairól, csak nekem nem mertek szólni! Aztán még higgyek a szerelemben 60 fölött? Soha! Olyan nincs!!!
T. Judit – nyugdíjas – Debrecen
Én az utcán ismerkedtem meg a párommal. Defektes lett a biciklim és leestem. Odajött hozzám egy idősebb úr, felsegített. Kérdezgetett, mit érzek, Hívjon-e mentőt, orvost? Miben segíthet. Aztán mivel egy park mellett voltunk, leültünk egy padra. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy istentiszteletről jövünk mind a ketten, csak más-más felekezethez tartozunk.
Kiderült, hogy elváltak vagyunk mind a ketten, gyerekeink vannak, felnőttek, magányosan élünk. Én elhívtam az én csoportom, ő is az enyémben még aznap estére! Tetszett amit náluk láttam, de az enyémhez jobban ragaszkodtam. De csak elhívott másnapra őhozzá, megmutatni a prospektusokat, imakönyveket. Még hasonlóságot is véltem a két felekezet között, de az úriember jobban tetszett. És így érzett ő is. Így kerültem át a másik csoporthoz. Azután együtt jártunk vasárnaponként az istentiszteletekre, az egyházi programokra, és egyre többször ott aludtam nála. A lakásomat megtartottam, de akkor már nem tudtunk létezni egymás nélkül. Egy év sem telt el, végleg összeköltöztünk. Három éve vagyok Tibor párja, de nem csalódtam eddig benne! Boldog vagyok vele és hiába idősebb 18 évvel / a múlt hónapban töltötte be a 68-at/ szeretem, és ő is engem!
Csak egy valami nem hagy nyugodni: hány évig tart ez az összhang, ez a boldogság, ez a szerelem? Tibornak ugyanis 4 felesége volt korábban és 8 párja. Ha a feleségeket is beleszámítjuk én a 12. vagyok a sorban… (A barátnőkről, akikkel csak úgy együtt járt, még csak nem is sejtek pontos adatot!) Joggal merül fel bennem a kérdés: meddig tart ez a kapcsolat, ez a szerelem? Ő azt mondja: örökké! Én meg azt, hogy nem tudom!
Simóné S. Marianna – tanárnő – Szombathely – Körmend
Engem a barátnőm édesanyja keresett fel egyszer egy ilyen történettel – sírva. Mivel a lánya és veje napközben dolgoznak, az unoka is csak is csak estére keveredik haza rendszerint, maga van egész nap. Ezért a lánya vett neki egy laptopot és megtanította egyszerűbb programokra. Így ismerte meg Facebook oldat. Aztán egyre jobban belejött a „gépezésbe”, cikkeket olvasott az egészség megőrzéséről, a gyógykezelésekről, rátalált pár régi barátnőre a közösségi oldalon…. Így jutott e el egy menő társkereső oldalra. Először csak nézelődött, aztán tréfásan írt valamit egyik-másik magányos férfinak, sosem vette komolyan őket! Így ment ez pár évig…Akkor talált egy olyan személyt, aki egyidős volt vele (66), megtetszett neki és beszélgetni — azaz írogatni – kezdtek. Már épp a személyes találkozást tárgyalgatták, amikor a lánya megmutatta, hol keresse a fennlévők bemutatkozását, adatait. Ott és akkor terült ki, hogy az úr párkapcsolatban él, alkalmi kalandot keres! De arra már úgy beleszeretett szegényke a csinos lovagba, hogy oda-vissza volt tőle! Mikor megkérdezte, a „dolgot” a férfi korrekt módon viselkedett mind a párjával, mint a beszélgetőtárssal szemben. Nem hitegetett, nem szidott, nem magyarázkodott: egyszerűen ejtette a témát!
(„Nem válaszolok erre a kérdésre”- írta. Ezzel a „ nagy kaland” – barátnőm édesanyjának legalábbis– véget ért! Csak az volt a megdöbbentő (és fura) az egészben, hogy a nő tényleg szerette, komolyan vette, bánkódott utána, nem tudta elfelejteni!
Meglepődtem, hiszen Ági néni nem fiatal lányka már! Hogy lehet valaki ennyi idős korban szerelmes??? Gyereke,unokája van, nem neki való már az ilyen! Vagy időseknél is létezik netán? Ki tudja…
BOGÁTH MARGIT – Szombathely – szakpszichológus, pszichoterapeuta
Igen, létezik szerelem idősebb korban! Az érzelmek nem függenek az életkortól, mert az ember bármely fejlődési szakaszában képes a legmagasabb szintű érzések és érzelmek működtetésére! Nemcsak az érzelmek működnek magas szinten, de működik az időskori szexualitás, mely azt reprezentálja,hogy az ösztöneink, s az életöröm utáni vágyunk, s az öröm elv életünk végéig nagy erővel bír, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül! Van az idősek számára is szerelem, újra kezdés, kiegyensúlyozott párkapcsolat, és egymás iránti felelősségvállalás és hit abban, hogy együtt meg tudjuk oldani életünk hátralévő részét!
