A búvár az Északi-tenger fenekén fekvő optikai kábelt talált. Közelebb úszott, amíg elég közel nem volt ahhoz, hogy megérintse.

Kinyújtotta a kezét. De valaki láthatta, hogy ott ólálkodik. Valaki figyelt.

“Megáll, és csak enyhén megérinti a kábelt, tisztán látszik a jel” – mondja Daniel Gerwig, az AP Sensing, egy német technológiai vállalat globális értékesítési vezetője. “Az akusztikus energia, amely a szálon keresztül halad, alapvetően zavarja a jelünket. Ezt a zavart meg tudjuk mérni”.

Több jelentés a Balti-tengeren megrongálódott távközlési kábelekről riadalmat keltettek az elmúlt hónapokban.

Ezek a kábelek, amelyek hatalmas mennyiségű internetes adatot szállítanak az országok között, olyan fontosak, hogy a Nato missziót indított… “Baltic Sentry” néven., hogy repülőgépekkel, hadihajókkal és drónokkal járőrözzön a Balti-tengeren.

Az EU emellett fokozza az intézkedéseket a kábelek ellenőrzése és védelme érdekében.

Ezen erőfeszítések ellenére a hatóságok nem tudnak egyszerre mindenhol ott lenni.

Ezért egyes vállalatok megpróbálják megfigyelni, hogy mi történik bármely kábel közelében – optikai szálak segítségével figyelik, hogy nem járnak-e titokban víz alatti drónok, vagy a tengerfenéken horgonyukat végighúzó ellenséges hajók.

Az AP Sensing rendszerének tavalyi tesztelése során – nem valódi szabotázskísérletként – a búvár a cég által felügyelt tenger alatti kábelre tapogatta a kezét.

A cég hajókat, drónokat és búvárokat is bevetett tengeri robogókkal, hogy kiderítse, szoftverük mennyire pontosan képes kiszűrni és azonosítani ezen járművek jelenlétét.

A csapat pedig azt tesztelte, hogy a kábelük “hallja-e”, ha egy hajó a vízbe meríti a horgonyát.

Amikor fényimpulzusok haladnak végig egy optikai szálon, apró visszaverődések keletkeznek. néha visszapattannak ezen a vonalon. Ezeket a visszaverődéseket olyan tényezők befolyásolják, mint a hőmérséklet, a rezgések vagy magának a kábelnek a fizikai zavara.

Ha egy földbe fektetett kábel egy része mentén hőmérséklet-változást észlelünk, akkor például kiderülhet, hogy az a rész ki lett fektetve.

Az AP Sensing mutat egy videót, amelyen egy férfi sétál át egy pázsiton, mielőtt felemel egy puskát, és egy teszt során elsüti azt. Egy néhány méterrel arrébb a földbe ásott optikai kábel az egész jelenetet felvette.

“Minden egyes lépést látni lehet” – mondja Clemens Pohl vezérigazgató, miközben egy diagramra mutat, amely a száloptikai jelben lévő zavarokat mutatja. A léptek rövid blikkek vagy vonalak, a lövések pedig nagyobb foltok formájában jelennek meg.

Ezzel a technológiával még az is lehetséges, hogy egy tenger alatti kábel felett elhaladó hajó hozzávetőleges méretét, valamint a helyét és bizonyos körülmények között a haladási irányát is kiszámítsák. Ez összefüggésbe hozható a műholdképekkel, vagy akár az automatikus azonosító rendszer (AIS) feljegyzéseivel, amelyeket a legtöbb hajó folyamatosan sugároz.

A cég szerint a meglévő optikai kábeleket is ki lehet egészíteni a megfigyelési képességekkel, ha rendelkezésre áll egy kihasználatlan, “sötét” szál, vagy egy olyan kivilágított szál, amely elegendő szabad csatornával rendelkezik.

Vannak azonban korlátok. David Webb, az Aston Egyetem munkatársa szerint az optikai szálak érzékelési technológiája nem képes érzékelni a nagyon messziről érkező zavarokat, és a kábel mentén körülbelül 100 km-enként (62 mérföldenként) jelfogó eszközöket, azaz interrogátorokat kell telepíteni.

Az AP Sensing azt mondja, hogy több száz méteres távolságból is képes érzékelni a rezgéseket, de “általában nem több kilométeres távolságból”. A vállalat megerősíti, hogy technológiáját jelenleg néhány északi-tengeri kábelberendezésen alkalmazzák, de további megjegyzéseket nem kíván tenni.

“Az embereknek valóban szükségük van a korai figyelmeztetésre, hogy eldönthessék, mit tegyenek” – mondja Paul Heiden, az Optics11, egy holland cég vezérigazgatója, amely szintén száloptikai akusztikus érzékelőrendszereket gyárt.

Heiden úr szerint a kizárólag a tengeri tevékenység megfigyelésére telepített kábelek különösen hasznosak lehetnek – az ilyen lehallgató kábeleket mondjuk 100 km-re egy létfontosságú kikötőtől, vagy egy kulcsfontosságú gázvezeték vagy távközlési kábel közelében helyezhetnénk el, nem pedig magukban az eszközökben.

Ezáltal az üzemeltetők áttekintést kaphatnának a térségben zajló hajóforgalomról, és esetleg előre értesülhetnének egy kritikus eszköz felé tartó hajóról.

Heiden úr hozzáteszi, hogy az Optics11 üvegszálas optikai lehallgatási technológiája katonai tengeralattjárókon is alkalmazható, és elmondása szerint a cég hamarosan megkezdi egy, valahol a Balti-tenger fenekén elhelyezett megfigyelő kábel tesztelését.

Douglas Clague, a Viavi Solutions hálózati teszteléssel és méréssel foglalkozó vállalatnál dolgozó Douglas Clague szerint az üvegszálas optikai érzékelő technológia iránti kereslet növekszik: “Úgy látjuk, hogy a kérések száma növekszik”.

A közelmúltbeli incidensekben megsérült kábelek egy részét a svéd Hexatronic kábelgyártó cég gyártotta, mondja Christian Priess, a cég közép-európai, közel-keleti, afrikai és tenger alatti kábelekkel foglalkozó üzletágának vezetője.

Az akusztikus érzékelés egy feltörekvő technológia, amely Priess úr szerint a jövőben egyre elterjedtebbé válik. De viszonylag keveset lehet tenni egy kábel szabotázs elleni védelme érdekében, ami a fizikai megerősítést illeti.

A mai optikai kábelek már most is fémhüvellyel vannak ellátva, amelyet a szálak köré hajtogatnak és hegesztenek – mondja. A kábel külső részein “páncéldrót”, vastag fémzsinórok futnak végig, és egyes esetekben két rétegben is vannak ilyen zsinórok. “A La Manche csatorna brit oldalán, ahol sok a szikla és sok a halászat, dupla páncélozásra van szükség” – mondja Priess úr.

De ha egy hajó szándékosan áthúzza nehéz horgonyát még egy dupla páncélzatú kábelen is, akkor szinte biztosan megsérül, mondja Priess úr – ekkora az ütközés vagy a húzás ereje.

Bár lehetséges a kábeleket a tengerfenékbe temetni a további védelem érdekében, ez nagy távolságokon és néhány tucat méteres mélység alatt megfizethetetlenül drágává válhat.

“A kábelek állandóan elszakadnak” – mondja Lane Burdette, a TeleGeography távközlési piackutató cég elemzője. “Az évi kábelhibák száma az elmúlt néhány évben tényleg stabilan tartotta magát” – teszi hozzá, kifejtve, hogy a jellemzően évente előforduló 1-200 meghibásodás nem emelkedett annak ellenére, hogy ez idő alatt egyre több tenger alatti kábelt telepítettek.

Burdette asszony azt is megjegyzi, hogy még ha egy kábel meg is szakad, a távközlési hálózatok jellemzően jelentős redundanciával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a végfelhasználók gyakran nem vesznek észre nagy fennakadást a szolgáltatásukban.

Thorsten Benner, a Global Public Policy Institute nevű agytröszt társalapítója és igazgatója szerint mégis üdvözlendő a Balti-tengeren történt kábeltörésekre adott látható katonai válaszlépés: “Jó, hogy a Nato és az Európai Unió felébredt”.

És bár a kábelérzékelő technológia hasznos lehet, hatékonysága a károk megelőzése szempontjából azon múlik, hogy a parti őrség vagy a katonai járőrök milyen gyorsan kapnak riasztást a potenciális szabotázsról, és milyen gyorsan tudnak reagálni. “A kérdés az, hogy milyen gyorsan tudnának kapcsolatot teremteni egy hajóval” – mondja Benner.