Olvasónktól kaptunk levelet, miszerint a 145 éves budapesti Városligeti Műjégpályán talán direkt(?) húzták sorbaálláskor az időt, s fizettettek „büntetést”.

Időhúzás – több bevétel?

Merthogy az 1 órás korcsolyabérlés 60+10 perces. A +10 perc elvileg arra van, hogy aki kölcsönöz, vissza is érhessen vele a leadóba. Csakhogy olvasónk szerint ő és barátja már ott voltak ez alatt a 10 perc alatt is a leadónál, viszont az ott dolgozók nem vettek el tőlük a korcsolyát, így kettejüknek egyperces „késésért” kellett fizetniük 800 forintos pluszpénzt. Ami azt tekintve, hogy a diák belépő 1000-1000, az egyórás bérlés 800-800 forint volt, már egyáltalán nem számított kevés pénznek. Főleg úgy, hogy ők már hosszú ideje a sorban álltak, csak éppen a dolgozók nem törődtek velük. (A teljes levél megtekinthető a cikk alján.)

A levélíró megemlítette, hogy akkor nemcsak ők jártak így, hanem többek is, akik szintén hangot adtak nemtetszésüknek. 60 percet a jégen lenni amúgy sem könnyen kivitelezhető procedúra, hiszen a korcsolyabérlés után üres helyet, majd a sokszor foglalt szekrények miatt ruhatárat kell keresni, ezt követően lehet csak a jégre menni – végül úgy néz ki, nem elég a ráhagyási idő kezdetekor onnan lejönni.

Zárt szekrényből is loptak már ott

A Műjégpálya Facebook-oldalán amúgy is több panasz érkezett az ott dolgozó munkatársakra, ezek közül is kiemelkedik Beáta esete, akinek története januárig nyúlik vissza. (A teljes történet megtekinthető ide kattintva.) A csak saját kártyával nyitható szekrényéből tűnt el irataival teli pénztárcája és a telefonja. A bekamerázott öltözőben érdekes módon éppen azt az egyetlen sort nem látta a kamera, ahol a kipakolt szekrény is volt. „A dolgozók igyekeztek segítőkésznek mutatkozni, de semmilyen felelősségvállalásról nem esett szó a részükről, mindennemű ilyen utalást elzárkózva fogadtak, holott akárhogy is nézzük, ez minden esetben a Műjégpályára nézve terhelő” – írja Beáta.

Az eset kapcsán megkerestük Beátát, mi történt azután vele. „Az én ügyemben semmi sem történt, nem voltak hajlandóak sem kártérítést, sem semmilyen kompenzációt adni. Kaptam egy levelet az igazgatótól, amiben kifejezte sajnálatát és felsorolta, hogy ennek hatására milyen intézkedéseket terveznek a jövőben… Tehát »nesze semmi, fogd meg jól«, ennyit a nagynevű Budapesti Műjégpályáról…” – mondta.

A Házirend esetükben amúgy is nagyon elzárkózó, így ír: „A Sportintézmény csak a ruhatárban elhelyezett átlagos, hétköznapi használatú ruhákért és tárgyakért vállal felelősséget. A ruházatban vagy a beadott tárgyakban hagyott értékekre a felelősség vállalás nem vonatkozik. A károsultnak kell bizonyítani az esetleges károsodást, illetve az okozott kár nagyságát.” Arról egyébként, hogy mi történik, ha valaki a „büntetés” kifizetését a helyszínen megtagadja, nincs említés…

Az ember azt gondolná, hogy a Budapest szívében található, Vajdahunyad várára csodás kilátást biztosító műjégpálya nagyszerű pénzszerzési lehetőség, hiszen hetente sokszáz turista, illetve kikapcsolódni vágyó látogat oda.
Ezek szerint azonban ez nem elég, hiszen legutóbbi látogatásunk alkalmával is kénytelenek voltak kizsákmányolni bennünket, hasonlóan néhány velünk együtt korcsolyázó családhoz.

Vidékről felutazva úgy döntöttünk, nem cipekedünk, korcsolyáinkat otthon hagyva inkább kifizetjük azt a 800 forint bérlési díjat, ha egy órát a jégen töltenénk. A hangulat valóban jó volt, erre egy szavunk sem lehet, azonban amikor 60 perc elteltével az – amúgy hosszúnak egyáltalán nem nevezhető sorban a korcsolyák visszavételére vártunk, meglepve tapasztaltuk, hogy a meglehetősen passzív személyzet az egyre elégedetlenebbül várakozók türelmetlenségére fittyet hányva, karba tett kézzel ácsorog. Előttünk éppen egy anyuka, három gyermekével sürgette, jobban mondva munkára kérte a huszonéves fiúkat, akiket ez láthatóan nem érdekelt. Természetesen mi sem jártunk másképp: tizenegy percnyi várakozás után végre kivették a kezünkből a korcsolyát, majd egy ,,Ilyen az élet” kijelentés kíséretében egyperces késésre hivatkozva 800, azaz nyolcszáz forint büntetést szabtak ki ránk.

Ahogy azonban olvastuk, nem csupán mi jártunk szerencsétlenül. Számtalan elégedetlen látogató panaszkodik hasonlókra, volt, hogy valakit egyenesen megloptak a csupán mágneskártya használatával hozzáférhető öltözőszekrényből, amit a pálya biztonsági kamerája pont nem lát. (https://www.facebook.com/beataremenyi/posts/911134462254293:0)

Hát, nincs mit tenni… állítólag ilyen az élet.